Ééééééés Garou-t felvették pesti egyetemre, és végre nincsen több hétvégékre szorított kapcsolat, nincsen több Győrbe vonatozás, pályaudvaron rohadás, helyette lesz sok együtt töltött idő, együtt edzésre járkálás, és hetente szerepjáték a többiekkel, és kibebaszottul büszke vagyok rá, mert végig tudta csinálni ezt, és woáááá!
Örömök vannak, és boldogságok, ezerrel, jesssssszzzzzzz.
Az élet ilyenkor olyan szép.
Ez után tuti valami szar jön.
Hajat festettem, hogy szép legyek (muhahaha!). Nem igazán tudtam dönteni a lila meg a vörös szín között, de végül az győzött meg, hogy előzőleg is lilára volt festve, és tapasztaltam, ha havonta váltom a színeket, akkor az kopás közben furcsa árnyalatokat eredményez.
Naszóval lilát kentem a fejemre (1, 2), hátha ez eltereli a bőrömről a figyelmet. Merthogy sztrájkba lépett. Gondoltam, tuti a meleg, hagytam a francba, rendbejön magától. Nem tette. Akkor jött a tanács, hogy napoztassam, az szintén nem jött be, jön az ötlet: lehet, hogy pont a nap miatt van.
Most mindenféle vegyszerrel gyilkolom, sógornői tanácsra hintőporozom is, hátha. Ma is adtam neki egy adag mérget (szalicilsavas alkohol rulZ), hintőport rá, csak azt felejtettem el, hogy elkezdett foszlani a bőröm (nyaralási emlék), ami most a hintőportól még jobban látszik, mivel frankón beült a hámló bőrcafatok alá. :hiszti:
Azt hiszem egyszerűbb lenne, ha megnyúznám magam, és növesztenék helyette másikat.
Szobában káosz, bőröndben cuccok félig bepakolva, igaz, csak vasárnap hajnalban indulok, de utálok kapkodni (ehhez képest mindig azt teszem). Most már okos (bah!) vagyok, utánanéztem, hány kg-os lehet a poggyászom, mit vihetek fel, mit nem. Tavaly könnyes búcsút vettem az arctonikomtól, mivel 2 dl-es üvegben volt a drága. Jamerthogy nem vihetsz fel 100 ml-nél többet... enyhén leizzadva figyeltem, ahogy az őr a kontaktlencselötyimet vizslatja (380 ml), de azt engedte, hogy felvigyem, lévén "gyógyászati segédeszköz". Most nézem:
"Kontaktlencsét hordok. A tisztítófolyadékot felvihetem a gépre?
Igen, amennyiben az üveg űrtartalma nem haladja meg a 100 millilitert [...]"
Áldassék a neve annak a hölgynek, aki mégis engedte, hogy felvigyem.
Sztori tavalyról:
Berlin felé a nagypoggyászba tettem Egyetlenem laptopját (ami miatt túl is léptem a súlyhatárt, drága dolog...), de láttam, sokak viszik az 1 db kézipoggyászt, ÉS a laptoptáskát is, szóval hazafele én is így. A 4 hét alatt egyszer sem kutattam át, mi van a táskában, teljes nyugalommal vittem fel a gépre. Amikor már negyedszerre világították át, gyanút fogtam. Néztek rám az őrök furcsán. Néztem én is, hogy he? Benyúltak az egyik zsebbe, éééés elővettek egy BATÁRNAGY KÉST, ááá. Néztek rám hitetlenkedve, nem tudva, röhögjenek, vagy kiakadjanak, én meg teljesen lesápadva elkezdtem fejhangon vinnyogni, hogy "Oh, ich wusste das nicht, entschuldigung, es ist nicht mein Messer, oh mein Gott, ich wusste nicht, ich wusste nicht" mire végül elkezdtek nevetni, én meg továbbra is elhaló hangon "schuldigung, ich wusste nicht...".
Azóta tudom, hogy Garou-nál mindig van kés, mindenhol.
Nagy melleimet problémamentes bőrre cserélném.
:hiszti:
Esett az eső.
Elmentünk házidokihoz, hogy leadjuk a papírokat, amiket a gyerekorvostól kaptunk, és végre átjelentkezzek. Laza egy órás csúszással be is jutottunk. Hadd ne kommentáljam. De legalább volt időnk áttanulmányozni a feljegyzéseket, mi mindent történt velem, megtaláltuk a "lego a fülbe" projektet is. Merthogy az üvegajtóba beleszaladáson csináltam olyat is. Legot a fülembe. Okos kislány. Csak az tűnt fel mindenkinek, hogy süket vagyok fél fülemre, így kerültem vele orvoshoz, mert ha már 7 évig etetnek, nem üthetnek agyon, és áshatnak el a kert végébe azzal, hogy selejtes vagyok.
Érdekesség: 3 hónapos koromban azt írta a doki, hogy egyek főzeléket, péppé vert gyümölcsöt, ésatöbbi. Most azt mondják, hogy a gyerek fél éves koráig nem kaphat mást anyatejen ill. tápszeren kívül. Bátyám még tehéntejet kapott, ha nem volt elég anyatej, mert azt ajánlották, most meg elhaló sikoly fogad, ha csak felvetődik az ötlet. Mégis, eddig mindenki felnőtt. Hogy is van ez?
Ezen kívül még megcsináltam 100 nyelvtani feladatot is, frenetikus 57%-os eredménnyel, ami lássuk be, jó szar. A legszebb, hogy nyelvtani szintfelmérő alapján fognak csoportba berakni, és kurvára le fogják szarni, hogy amúgy a szövegértés megy, vagy bármi. Olvasgattam egy kis Mágia fényét is, meg a Fragile Things-ből is sikerült befejezni az első írást, és elolvasni a másodikat. A Study in Emerald egy zavaros Sherlock Holmes féle krimi H. P. Lovecraft világában, ami csak még zavarosabb lett attól, hogy angolul volt, szóval nem értek mindent tökéletesen, de az October in the Chair egy nagyon hangulatos, szép novella. Kár, hogy mostanában olyan sebességgel olvasok, mint egy döglött hintaló.
Vacsora közben pedig nagy egyetértésben szidtuk a rokonainkat (amcsikat), mert... mert... ááá, hosszú, mindenesetre egészen borzalmasak. Csak egy a sok közül: Anyu főz, mos, kiszolgálja őket, mikor itt vannak, kb minden évben 3 hétig. Rokon leül az asztalhoz, és néz, hogy mi van reggelire/ebédre/vacsira, stb, Anyu meg mindent eléjük pakol, magyar vendégszeretet ugyebár. Szüleim ritkábban mennek ki (kb 3-4 évente), legutóbbi látogatáson lezajlott párbeszéd:
Anyu a sógornőjéhez: Mi lesz ebédre? (a hűtő üres)
Sógornő: Nem tudom, de én nem vagyok éhes, hazafele megettem egy szendvicset.
Értem én, hogy rokonait nem válogathatja meg az ember, de hogy ennyire?
És még az eső is esett.
És ahhoz képest, hogy nem történt semmi, egész sokat írtam.
Igen, beszélni is sokat beszélek. Nagyon. Nem tehetek róla, örököltem :P
Ezt mondtátok