Szemdzsó ezen posztjánál a kommenteknél szabadon eresztettem fantáziám, olvassatok és okuljatok ti is.
Ma pedig megadtam magam az anyai nyomásnak, és elmentünk vásárolni. Lettek új nadrágjaim, amiket kb Londbonban fogok hordani, és utána a szekrény mélyére kerülnek (szoknya fan vagyok, télen-nyáron egyaránt), bár ki tudja. Éééés *dobpergés* nem feketék! Hanem az egyik barnás, a másik valami zöldes. Gyenge pillanatomban rábólintottam, hogy najó... ha így haladunk, jövőre tüncirózsaszínben, napszemcsiben, szőkített hajjal, magassarkú topánkában fogok plázákban rohangálni, és márkás rucikat fogok hordani (muhahaha). Szüleim örülnének, idestova *számol* 6 éve várnak arra, hogy kinőljem a fekete és szörnyűzene korszakomat (meg a nagydarab, szakállas, morcoskinézetű pasikat :P).
Ma nem ártana valami értelmeset csinálni. Már kipakoltam a ruhásszekrényt, hogy mit vigyek, mit ne vigyek, elmásztunk gyerekorvoshoz is, 21. életévem felé haladva tényleg eljött az idő, hogy átjelentkezzek másik dokihoz.
Holnap szintén dokihoz megyek majd délelőtt, megvizsgál, találkoztam-e a méhnyakrákot okozó vírussal (e öröm, e bódottá), sakkor kaphatok oltást ellene. Veszélyeztetett vagyok, mert több rákos is van a felmenőim között, és állítólag tökre kár lenne értem, ha megmurdálnék.
Ezt mondtátok