Nyaralásnak vége. Az arcom még mindig fáj. És MEGINT leégett az orrom, ez tökre nem ér. Mindig az ég le először, és mindig piros, egész nyáron. De sokkal jobban jártam, mint bátyám. Ő nagy fehér bálnából kövér piros malac lett.
És néha úúúgy letagadnám a családomat, hát teljesen kifeküdtem.
Erdei kisvasút állomásnál állunk Lenitben, azon tanakodunk, hogy venni kéne ásványvizet, mert anélkül tuti kiszáradunk, és elhalálozunk az egy órás úton. Anyu egy ott dolgozó sráchoz szól:
- Van itt az állomáson valami kocsma?
- Ööö, nem, nincsen csak ...-on van (oda mentünk a kisvasúttal).
Erre Apu:
- Oké, addig kibírjuk...
Úgy hangzott az egész, mintha alkoholisták lennének, és alig bírnák ki egy jó fröccs nélkül, áááá. Én meg fogtam a fejem, és vinnyogva nevettem, hogy ilyen tényleg nincs.
Holnaptól meg Gyulaffy-napok, és esőt mondanak egész hétvégére, naneeee. Csak nem. Remélem. Megázik a hagyomány.
Ezt mondtátok