(júli 14 este)
Bár nem mindig látszik, érzékeny lélek vagyok, és törődök más élőlényekkel (csak az emberekkel nem, ehhehh :P). A pókot kirakom, a legyet kitessékelem, orrszarvúbogarat megmentem... Még mindig esik, s ilyenkor előmásznak mindenféle lények földből. Délelőtt netfelfedező körutam során gondoltam megmentek egy meztelencsigát (a csigák kifejezetten közel állnak a szívemhez), aztán mikor láttam, hogy egy négyzetméteren fél tucat van, letettem világ, akarom mondani, csigamegmentő ötletemről. Aztán mikor este mentem újra a kávézóba, stand up comedy-zni, láttam, hogy rengeteg elpusztult példány fekszik mindenfele, végig arra kellett figyelnem, hogy rájuk ne lépjek. Erre fél 11kor este csámpáztam vissza, minimális fénynél, pocsolyákba bele-belelépkedve, és az utat alig láttam, nemhogy rajta mászkáló dolgokat... szóval nem mertem megnézni a talpamat.
Viszont megmentettem egy békát. Egy életképtelen szar (nem, bocsánat, úgy kell mondani, hogy SZAAAAR) volt, mert szabályosan átestem rajta (nem hallotta, hogy jövök?). Nem ráléptem (micsoda mák), hanem megbotlottam benne (elég nagy példány volt), aztán gyorsan lábbal az árok felé motiváltam, pont akkor jött egy kocsi, ami faszán el is gázolta volna. Mai napi jócselekedet kipipálva.
Jajj, és Annácska okos, Annácska lusta, Annácska átvág a búzatáblán, mert nincsen kedve sokat sétálni. Okoooooos. Már egyszer levágtam arrafelé az utat, akkor volt fény, száraz volt minden, és már úgy sem volt egyszerű. Már a szélén, mikor cuppogott, gyanút kellett volna fognom, de nem tettem, aztán néztem pöszén, mikor a tábla közepén bokáig besüllyedtem. Kaptam sarat és követ a szandálomba (tiszta wellness, nem?), de a maradék távot hősiesen leküzdöttem.
Ja, és a stand up comedy. Én nagyon szeretem Kiss Ádámot, több előadását is hallottam már (ehhez képest csak egy pármondatos sztorit ismertem az egyórás műsorból, minden más új volt nekem), és tetszett ez is. És megtapasztaltam, miben más egy ilyet végigülni, mint a TV/Youtube előtt: itt hallod, ha valaki nagyon nevet. Kifogtam egy nyerítő srácot nem messze tőlem, de végül nem volt zavaró. Örülök, hogy végül elmentem, mert nagyon jól szórakoztam.
De most aludni kéne, fél7kor úgyis gyerekkel fogok ébredni.
(online)
Zalaegerszegen van egy falumúzeum, ma azt néztük meg. Nagyon kellemes hely, több, mint 2 órát elsétálgattunk ott, hangulatos. Amit hiányoltam, az az információ hiánya, egy tábla volt csak a házakon, rajtuk semmitmondó nevekkel, de sem az nincsen kiírva, mikori a ház, se semmi. Szerencsére Anyu elég sokat tud ezekről a dolgokról, így tudott mesélni. De pl azt egy ott dolgozó nénitől tudtuk meg, hogy az egyik ház 18. századni, és úgy hozták ide, hogy lefényképezték kívül-belül, majd feldarabolták, és itt összerakták. A múzeumnak egy részén északi népek házait állították ki, ami szintén nagyon érdekes volt. Csináltam pár képet, majd rakok ki.
Tudom, hogy nem volt könnyű az akkoriak élete, de nekem sokkal tisztábbnak tűnik, mint ami most van. Akkor mindenki tudta, mi a dolga, az emberek a természettel harmóniában élve teremtették meg azt, amire szükségük volt. Ha nem igazodtál a szabályokhoz, meghaltál. Ha megbetegedtél, meghaltál. Ha rosszul csináltál valamit... meghaltál. Más volt akkor minden, egyszerűbb, és ez nem jó irány, ami felé haladunk (stressz, túlhajszolt élet, mert lakás kell, kocsi kell, karrier kell, megfelelni, mint anya, mint nő, mint alkalmazott stb). Korcsosul az emberiség (mindenkinek rossz a szeme, mindenki allergiás, egyre több az asztmás), arról nem is beszélve, hogy a Föld egyszer csak megunja élősködőit, és leirtja a francba. Természetvédelem, bah... A természet faszán megvédi magát, egyedül nekünk van félnivalónk, ha így folytatjuk, akkor kidöglünk mind. A Föld pedig rendberakja magát párszáz év alatt...
Jajj, pedig ma vidámat akartam írni.
Ezt mondtátok