AnnGel blogja

Nem vártam sokat a filmtől, de azt teljesítette: sötét jelenetek, leszakadó állkapcsok, vér, visítás, sikongatás, engem meg a frász kerülgetett, nem győztem hova bújni. A sztori viszont...

A főszereplő nagyon sablonos:
alkoholproblémákkal küzdő volt rendőr, feleséggel megromlott a viszonya ésatöbbi. A helyszín meg egy leégett áruház, ami előtte elmegyógyintézet volt... legalább annyira lejárt lemez, mint az indiántemetőre építkezős sztorik.

Volt néhány idegesítő jelenet: anélkül is megértük, hogy a főhős a húgánál lakik, ha nem ismétlik el egy háromperces jelentben ötször, hogy "nekem mondd el nyugodtan, hiszen én vagyok a pici hugicád" meg ilyesmi. És értem én, hogy valahogy tudatni kell a nézőkkel az előzményeket, de annál találhattak volna jobb megoldást, mint hogy egy ötperces jelenetbe sűrítsék mindezt bele. Nem túl életszerű egy olyan veszekedés, amiben szerepel a "már hetek óta nem iszom, vissza akarlak kapni téged, meg a gyerekeket, de hidd el, nehéz ez nekem, hiszen véletlenül megöltem egy ártatlan embert, ami miatt felfüggesztettek". Au. Ezen kívül még a végső nagy harc is roppant gáz volt.

Fú, most tökre lehúztam, pedig nem volt ám rossz. A látványra nincsen panaszom, ijesztő volt, és még csak happy end sincsen, ami határozottan kellemes csalódás. Egyszer jó volt. Tényleg. Ha akarsz egy párnamögébújós horrort, és nem zavar a tré sztori, akkor ajánlom.

Süt a nap, jó idő van. Még.
Színes falevelek, nagy kupacban, térdig mászok bennük.
Házunk mellett megszaporodnak a vadgesztenyék, és azt azt gyűjtögető kisgyerekek.
Gyönyörű Bakony.
Tiszta kék égbolt a szomszéd templom piros teteje felett. Ha képen látnám, nem hinném el, fújolnék, hogy milyen giccses. Így nem az.

Hirtelen rámszakadó éjszaka.
Óráról nézni, ahogy kinn lassan besötétedik.
Szötyörgő szöttyös eső, csillogó aszfalton megcsillanó az utcai lámpák fénye.
Fázom, sál a nyakamban, bakancs a lábamon.

Szombat esték, füstös sörözők, emberekkel, akiket futólag ismerek. Gyorsan kötött barátságok, alakok, kiket azóta nem láttam. Mint ahogy a Hold udvarát sem, azóta az éjszaka óta a temetőben.

Halottak napja, temető, gyertyák mindenütt, Öcsémmel azon vitatkozunk, ki gyújtott meg már több gyertyát, és kié a következő. Történetek, melyek mindig csak akkor jönnek elő, és amiket újra és újra végighallgatok. Ősök, rokonok, akiket soha nem ismertem, pedig ismerhettem volna "70 éves lenne, még élhetne... még csak most lenne 65, ő is még élhetne... Papa most lenne 101 éves... najó, ő már nem."

Nem süt többet már a nap, fehér massza az égen. Nincs több levél sem a fákon, kopasz és kihalt minden. Minden szürke, és aszfaltszínű. Hideg van, egyre hidegebb.

*************

Eskintől kaptam, én pedig küldöm nekik: Garou, Rasztalakék, Adeptus és Tadam (hátha ettől majd frissít :P ). Írjatok az őszről. Bármit.

A szerda azzal kezdődött, hogy kedd. Úgy volt, hogy Garouval találkozok és alávetem a maratoni hosszúságú fényképekkel tűzdelt barcelonai beszámolómnak, de bejelentette, hogy sürgős rajzolnivalója akadt, így nem jön. Éppen nekikeseredtem volna, hogy egyedül iszogatva fogom eltölteni születésnapomat, mint egy vénkisasszony, akit a macskái fognak felzabálni, mikoris rájöttem, hogy attól, hogy kedvenc vérfarkasom beadandót gyárt, attól én még átmehetek hozzá és Rasztalakékhoz Jägert vedelni (főleg, ha én viszem a piát). Így is lett. Tapogattam kígyót, nem lettem szomjas se, de a pár pohárka és a hajnali 3 utáni fekvés eléggé meglátszott rajtam szerdán. Itt kezdődtek a gondok.

Vittem magammal suliba kicsiny gépemet is, mert nekem lyukasórában sürgős beadandógyártanivalóm volt, igenám, de az ehhez elengedhetetlen dolgokat nem a gépre pakoltam fel, hanem a memóriakártyára. Amit Rasztalakéknál hagytam. Ó shit.

A terv: ha Uraniumbányász msn-en fenn van, akkor megkérem, hogy küldje át nekem a memókártyáról ezeket.
Nos, msn-en fenn volt, csak éppen nem válaszolt.

B terv: Amerlint felhívni, hátha otthon van, és akkor majd msn-en...
Nem vette fel.

C terv: Garou-t felhív... ááá, hagyjuk. (sosem veszi fel) (persze felhívtam őt is, de ő meg órán volt)

...

ZW996-os terv: lakótársat felhívni, hátha otthon van és BINGÓ. Gépemet bekapcsolja, felmászik msn-re, ok, akkor keresse meg, küldje át, zsír. S akkor vártam. És vártam. És. A hiányzó dolgok 10 megás fájlok voltam persze (egy interjú darabjai), a bme-s wályörlesszen meg csak vánszorgott. Már ott elbasztuk persze, hogy nem megosztási mappába tettük az adat (automatikus tárgyrag befigyel), hanem csak natúr átdobta. Hát neki mennie kell, de beteszi a következő fájlt is, majd ha átment az első, fogadjam el... ok, köszi, örök hála. Várok. Átjön az első, rávetem magam, jövöget a következő, erre hopp. Ledob a net, kapcsolat megszakad, női sikoly, egy csecsemő felsír, a háttérben valami összetörik...

Ezek után enyhén tikkelő szemmel mentem jogelőadásra, amin 45 perc dekkolás után úgy döntöttünk, nem várunk tovább a tanárra, hagytunk üzenetet a táblán, és hazamentünk.

Hát így.

Ma pedig oroszon rámjött a derelyétehetnék, így beugrottam boltba, és most kétpofára zabálom a széjjelfőtt izét. Finom.

És nem az a rossz, mikor rossz, hanem az, mikor azt hiszed, hogy már jobb, és aztán rájössz, hogy nem, még mindig rossz. De a kulcsszavak: mfha és jégkirálynő. Mfha. Mfha. Mfha!

Avagy tekerőlantfélével (mi a rosseb az?), meg skótdudával (ha az az...) zúzni metál.

Eluveitie - Inis Mona

Szmöttyös idő van, az a kevés fény, ami átküzdötte magát a felhőkön, fennakad a kedvesemesés reklámon, szóval kb most annyi fény van itt, mint éjszaka.
Mert éjszaka meg van. Eddig lekapcsolták a hirdetést megvilágító fényt éjfélkor, de most nem, nesze paraszt, díszkivilágítás ingyér. Aludni nemigen lehet tőle, de ha behúzom a függönyt, akkor meg reggel nem tudok tőle felkelni, mert "nem lehet már ennyi az idő, hiszen sötét van". Gyász bizony.

Az elkövetkezendő öt és fél órában az alábbiakat szeretném végigvinni: házigyártás, másik házi gyártás, holnapi órára készülgetés, sőt, mai órára készülgetés, befejezni a Gépnarancsot (2 órás a film, és még három részletben sem sikerült befejeznem, persze nem késő este kellene elkezdezdenem, mert úgyis belealszok), ezen kívül írni szerettem volna Barcelonáról, a hetekkel ezelőtt megnézett Tükrökről, a tegnapi napomról + enni is kéne, és kiteregetni a tegnap este óta mosógépben rohadó ruhákat.

Eeeeöööö.

Ebből legjobb esetben is az lesz, hogy megcsinálom az egyik házit.

Megvettem a jegyeket a vasárnapi Heidenfestre és a hétfői Haggardra. És mindkettőre van kísérőm, nagydarab és erős fiatalemberek személyében.

Semmi, csak dicsekszem.

Boldogat nekem.

Nem is tudom, mihez kezdenék nélkületek. Köszönöm a barátaimnak, hogy a barátaim. Igen, nektek. Tudjátok ti, kik vagytok :) És nagyon szeretlek titeket. Tökre. Meg dinnyére is.

Ezt most csak le kellett írnom, igen, érzelgős nyálas izé vagyok. Megyek is aludni, meg Gépnarancsot nézni (ami Mechanikus narancs, avagy miért is fordítanánk ugyanúgy a könyvet, meg a filmet).

Azok, akik pár hónapja a benzin drágulására hivatkozva emelték áraikat (fuvarozók, pékek stb), azok most, hogy csökkent az ára, kussolnak, mint a hugyozó disznó. Érdekes.

Tegnap itt voltam:

Szép hely. Gaudi meg egy állat. Egyelőre ennyi. Amint összeszedem magam, írok róla pár sort.