Nem vártam sokat a filmtől, de azt teljesítette: sötét jelenetek, leszakadó állkapcsok, vér, visítás, sikongatás, engem meg a frász kerülgetett, nem győztem hova bújni. A sztori viszont...
A főszereplő nagyon sablonos:
alkoholproblémákkal küzdő volt rendőr, feleséggel megromlott a viszonya ésatöbbi. A helyszín meg egy leégett áruház, ami előtte elmegyógyintézet volt... legalább annyira lejárt lemez, mint az indiántemetőre építkezős sztorik.
Volt néhány idegesítő jelenet: anélkül is megértük, hogy a főhős a húgánál lakik, ha nem ismétlik el egy háromperces jelentben ötször, hogy "nekem mondd el nyugodtan, hiszen én vagyok a pici hugicád" meg ilyesmi. És értem én, hogy valahogy tudatni kell a nézőkkel az előzményeket, de annál találhattak volna jobb megoldást, mint hogy egy ötperces jelenetbe sűrítsék mindezt bele. Nem túl életszerű egy olyan veszekedés, amiben szerepel a "már hetek óta nem iszom, vissza akarlak kapni téged, meg a gyerekeket, de hidd el, nehéz ez nekem, hiszen véletlenül megöltem egy ártatlan embert, ami miatt felfüggesztettek". Au. Ezen kívül még a végső nagy harc is roppant gáz volt.
Fú, most tökre lehúztam, pedig nem volt ám rossz. A látványra nincsen panaszom, ijesztő volt, és még csak happy end sincsen, ami határozottan kellemes csalódás. Egyszer jó volt. Tényleg. Ha akarsz egy párnamögébújós horrort, és nem zavar a tré sztori, akkor ajánlom.
Ezt mondtátok