Nem is tudom, mihez kezdenék nélkületek. Köszönöm a barátaimnak, hogy a barátaim. Igen, nektek. Tudjátok ti, kik vagytok :) És nagyon szeretlek titeket. Tökre. Meg dinnyére is.
Ezt most csak le kellett írnom, igen, érzelgős nyálas izé vagyok. Megyek is aludni, meg Gépnarancsot nézni (ami Mechanikus narancs, avagy miért is fordítanánk ugyanúgy a könyvet, meg a filmet).
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt mondtátok