A szerda azzal kezdődött, hogy kedd. Úgy volt, hogy Garouval találkozok és alávetem a maratoni hosszúságú fényképekkel tűzdelt barcelonai beszámolómnak, de bejelentette, hogy sürgős rajzolnivalója akadt, így nem jön. Éppen nekikeseredtem volna, hogy egyedül iszogatva fogom eltölteni születésnapomat, mint egy vénkisasszony, akit a macskái fognak felzabálni, mikoris rájöttem, hogy attól, hogy kedvenc vérfarkasom beadandót gyárt, attól én még átmehetek hozzá és Rasztalakékhoz Jägert vedelni (főleg, ha én viszem a piát). Így is lett. Tapogattam kígyót, nem lettem szomjas se, de a pár pohárka és a hajnali 3 utáni fekvés eléggé meglátszott rajtam szerdán. Itt kezdődtek a gondok.
Vittem magammal suliba kicsiny gépemet is, mert nekem lyukasórában sürgős beadandógyártanivalóm volt, igenám, de az ehhez elengedhetetlen dolgokat nem a gépre pakoltam fel, hanem a memóriakártyára. Amit Rasztalakéknál hagytam. Ó shit.
A terv: ha Uraniumbányász msn-en fenn van, akkor megkérem, hogy küldje át nekem a memókártyáról ezeket.
Nos, msn-en fenn volt, csak éppen nem válaszolt.
B terv: Amerlint felhívni, hátha otthon van, és akkor majd msn-en...
Nem vette fel.
C terv: Garou-t felhív... ááá, hagyjuk. (sosem veszi fel) (persze felhívtam őt is, de ő meg órán volt)
...
ZW996-os terv: lakótársat felhívni, hátha otthon van és BINGÓ. Gépemet bekapcsolja, felmászik msn-re, ok, akkor keresse meg, küldje át, zsír. S akkor vártam. És vártam. És. A hiányzó dolgok 10 megás fájlok voltam persze (egy interjú darabjai), a bme-s wályörlesszen meg csak vánszorgott. Már ott elbasztuk persze, hogy nem megosztási mappába tettük az adat (automatikus tárgyrag befigyel), hanem csak natúr átdobta. Hát neki mennie kell, de beteszi a következő fájlt is, majd ha átment az első, fogadjam el... ok, köszi, örök hála. Várok. Átjön az első, rávetem magam, jövöget a következő, erre hopp. Ledob a net, kapcsolat megszakad, női sikoly, egy csecsemő felsír, a háttérben valami összetörik...
Ezek után enyhén tikkelő szemmel mentem jogelőadásra, amin 45 perc dekkolás után úgy döntöttünk, nem várunk tovább a tanárra, hagytunk üzenetet a táblán, és hazamentünk.
Hát így.
Ma pedig oroszon rámjött a derelyétehetnék, így beugrottam boltba, és most kétpofára zabálom a széjjelfőtt izét. Finom.
És nem az a rossz, mikor rossz, hanem az, mikor azt hiszed, hogy már jobb, és aztán rájössz, hogy nem, még mindig rossz. De a kulcsszavak: mfha és jégkirálynő. Mfha. Mfha. Mfha!
Ezt mondtátok