AnnGel blogja

Veszprém és Zugló között van néhány eltérés (bármily meglepő), ezek közül kiemelném azt, hogy ez előbbit szokás a a "Hét domb városa" néven emlegetni, nyilván azért, mert néhány nagyobb kupacra sikerült építeni, míg az utóbbiban jelentősebb emelkedőt csak a fekvőrendőröknél találunk.

Na persze nem arról van szó, hogy már elfelejtettem volna  kézifékes elindulást, csak míg a dízel az kuplunggal elindult emelkedőnek felfele (tehát egy pedált kell csak kezelnem), Anyu híresen könnyen lefulladó kocsija benzines, így "nyomjad a gázd, nyomjad, nyomjad, emeld a kuplungot, még, még, és most a kéziféket, mosmostmost, hoppá, na indítsd újra, semmi gond". Oltári furcsa, mert ha nem akarok lefulladni elindulásnál, akkor bőgetni kell a motort, én meg folyamatosan hallom az oktatóm "jajjdehátfinomabban, nem kell annyira nyomni, hát megy ez magától" szavait.

Apu kivitt a céghez (ipartelep, hétvégén a madár sem), ott pár órán keresztül szoktam a kezelést, aztán onnan haza, ahol sikerült még a garázsba is beállnom. Ennek a rövid útnak az volt a tanulsága, hogy amit a legjobban meg kell tanulnom, az nem más, mint a "bocsibocsi" intés, és a kellőképpen szerencsétlen arckifejezés, így nem dudálnak le, mikor egy komplett zöldidőt azzal töltök, hogy próbálom a kocsit beindítani (miközben Öcsém ül mellettem, és igyekszik úgy tenni, mintha nem is ismerne).

Aztán eme kalandok után Anyuval kerestünk a közelben egy finom kis meredek utcát, ahol azzal szórakoztattuk az ott lakókat, hogy motor indít-bőget-felullad-indít-bőget-bőget-megy-leállít-indít-fullad-ismétlés.

De a lényeg, hogy hazavezettem a cégtől. Én. Egyedül. Hat lefulladással. De egyedül. :büszke:

Röviden: meglett.

Hosszabban:
11.40re kellett menni, mert a vizsga 12.00kor kezdődött, és előtte még lehet menni pár kört. Ebból az lett, hogy amikor indulni akartam, olyan rosszul lettem, hogy 10 percet még a fürdőben kellett töltenem (stressz rulz), aztán pont lekéstem a trolit, vártam még 10 percet, hogy aztán az egyik kereszteződésben valami áramszedő gebasz miatt vesztegeljünk hosszú percekig. Ekkor már sírva hívtam az oktatót, hogy én mindent megteszek, de lerobbantunk, és sietek, és izé, ő meg tökre rendes volt, mert kérdezte, merre vagyok, eljön értem kocsival. Pont ekkorra a troli is megjavult, szóval száguldottam tovább, vizsga előtti gyakorlásról szó sem lehetett, síkideg állapotban, kisírt szemekkel megérkeztem, aztán uccu neki.

Nyilván nem adtak meg nekem elsőbbséget, mint ahogy a szűk utcában is mindkét oldalon parkoltak, így centizni kellett, sőt, akkor lett volna kedvem nevetni, mikor a kinézett parkolóhelyre elkezdtem beállni, erre a mögöttem levő kocsi pont elhagyta a helyet, így máris nem két kocsi közé parkolás lett belőle (hiszen egyszercsak nem állt mögöttem senki).

De a hangulat vidám volt, sütött a nap, a vizsgabiztos meg az oktató kellemesen elcseverésztek arról, hogy milyen új kocsit vettek, szörnyülködtek egyet azon, hogy a mögöttem haladó tanulóvezetőnek az oktatója nem figyelt oda, mert a tanuló balesetveszélyes dolgot csinált, én meg közben csendben majdnem meghaltam az idegtől, mert a beszélgetés így hangzott:
- Úha, láttad?
- Igen, nem figyelt oda...
- Jaja, ebből baleset is lehetett volna... az oktató utolsó pillanatban nyúlt csak bele...
Nekem meg fogalmam sem volt, mi a francról beszélnek, mit csináltam, mi, hol?

De végre megvan, el sem hiszem, hogy nem kell több vezetésre járnom, hatalmas mennyiségű időm szabadult így fel. Halleluja.

Múltkor jöttem rá, mennyire nehezen viselem az egységsugarú megmondóembereket. Nem azzal van a problémám, ha valakinek más a véleménye, hanem azzal, ha valaki pl. nem érti az iróniát, és baromságokat szólogat be. Ennél már csak az a jobb, ha mindezt egy fikanick-en teszi, nem tudva arról, hogy ip-címe alapján látom, hogy ő már kommentelt ide más néven. Fail.

Az ilyenek miatt mostantól minden komment előzetes moderáción fog átmenni.

A tavaly elbukott tárgyamból idén hármasra vizsgáztam, a projektfeladatom ötös lett (gyanítom, megnézték, megvan-e 10 oldal, és ennyi, vagy úristendejóvagyok), a biztosra bukottnak hitt tárgyam meg kettes.

Így a hatodik félévemnek hivatalosan vége:
felvett kreditek=elvégzett kreditek: 32;
átlag: 3.78, ösztöndíjátlag: 4.03.

A kérdőjel már csak az, leszek-e annyira pfujeminens, hogy a kettest elmenjek javítani. Nem nehéz az anyag, csak sok, de három nap alatt bőven megcsinálnám az egész példatárat, és akkor ötös lennék belőle, tehát a félévet 4.25-ös átlaggal, 4.53-as ösztöndíjjal zárnám (illetve ez lenne az első eset, hogy az indexemben nincsen éppen csak görbülő jegy). Javítóvizsga három hét múlva, addig még eldöntöm, lustaságom, vagy a büszkeségem nagyobb-e.

Más.

Ma vezettem autópályán, az után a sebesség után pedig minden idegesítően lassúnak tűnt. Eddig rendkívül ritkán váltottam városban négyesbe (nem nagyon mentem 40 km/h fölé), most meg állandóan 50 körül száguldoztam.

Nagyon erős rajtam a vizsgadrukk, kimerült vagyok és ideges, minden bajom van időnként, kész hisztérika vagyok, hálisten ez nem sok embert érint, akit meg de, az elviseli. Jó lenne már túl lenni rajta.

- Tudod, vizsgán már nem segíthetek neked, hogy jó-e az a parkolóhely, meg most hogyan fordulj be... de végül is vizsga előtt segíthetek...tudod...
- ?
- Vannak olyan vizsgáztatók, akik a pénzre hajtanak, ha esetleg biztosra akarsz menni...

Ehö.

Most mondhatnám azt, hogy végiggyakoroltunk minden vizsgaútvonalat, és tuti nem lesz gond, de ma kiderült (ismeretlen helyen vezettem), hogy nincsenek is konkrét útvonalak, csak kötelezően érintendő csomópontok, így simán bevihet a vizsgáztató a susnyásba, ha arról van szó.

És nem is tudom, mérgelődjek-e, meg hogy ki is a szemét. Mert ha belegondolunk, ha én megbukom, az oktatómnál veszek további órákat, így neki az érdekei azt diktálják, hogy ne menjek át, de ő mégis szólt erről (mint ahogy rutinon is elárulta, melyik szám melyik tételt takarja).

Napok óta parázok a forgalmi vizsgám miatt, én hülye. Miközben kívülről tudom, mikor merre fordulok, mikor kapcsolok hármasba, hol van gyalogosátkelő, hol lesz megfordulás illetve parkolás. Az egész útvonalat látom magam előtt, ha lehunyom a szemem.

Szóval most már csak olyan marhaságok miatt húzhatnak meg, hogy súrolom a járdát parkolás közben, vagy mittomén, elfelejtek ellenőrizni valamit az elején. Azt meg csak nem, ennyire nem leszek szétszórt. Remélem.

Jövő hét kedden meg elsősegély vizsga, ha minden jól megy, jövő héten már igényelhetem a jogsimat. Vajh csak a veszprémi okmányirodában tehetem ezt meg, vagy el tudom ezt intézni Pesten is?

Budapest-tábla elhagyás, thrillion találkozó, bogrács, zöld fák, kék ég, napsütés, bőrpír, kártyázás, háttérben gitárszó, városba visszatérés, reggel sokáig alvás, főzőcske (a kóstoló is fontos szerep), filmnézés (Tenacious D továbbra is rulz), lustulás, heverészés, nyafogva kicsit tanulás.

Milyen jó ez így.

11.30-ra mentem, biztonság kedvéért elindultam 10 után, és milyen jól tettem. A vállalat kinn van a halál retkes lőcsén, és még annál is tovább. A közlekedéssel semmi gond - egy darabig. Metró, HÉV, ott is voltam 11-re, na, innen még frankón 20 perc séta, vaaaagy van egy busz, ami kapásból félóránként jár. Node a séta még mindig nem gond (najó, körömcipőben az volt), inkább a járda hiánya zavaró: utak, gyárak, csövek, por, nuku járda. Egy kocsi nem is vette a fáradtságot, hogy kikerüljön, majdnem elsodort az út szélén. Nem gyalogosbarát hely, brr.

Visszafele már tudtam az utat, így "csak" 60 perc az út, ha éppen minden időben ön. Ha véletlenül felvesznek ide, asszem gyorsan költözöm arrébb. És szerzek kocsit.

40 perces volt az interjú, mint kiderült, ez már a harmadik kör volt: első az önéletrajz, második a telefonos beszélgetés, harmadik a mai, ezen kívül lesz még AC is, amiről két héten belül értesítenek, hogy menjek-e.

Igazából szokásos: miért azt a sulit választottam, amit, miért azt a szakot, miért érzem úgy, hogy jó vezető lennék, személyiségjegyeim, milyen csapatmunkákban vettem részt eddig, miben hiszek: negatív vagy pozitív motiváció, kin múlik a határidő: a vezetőn vagy a beosztotton, mit gyakorolnék, mint vezető, illetve mit szeretnék, mint beosztott: önállóságot, vagy folyamatos kontrollt?

Amit nagyon sajnálok, hogy nem kell nyelvet használni, magyar cég, magyar partnerekkel, nincsenek külföldi kapcsolatok, az angolt nekem meg mégis csak jó lenne használni...

Hát így. Fejlemények 2 héten belül.

Facebookon megtalált Marco, az olasz-svájci srác, akivel 2 hétig jártuk Londont nyáron. Chateltünk pár sort, és mondta hogy néha még mindig eszébe jut a rabbit shit.

Éppen valahol álltunk sorban (hol nem, ez London baszki, nyáron), és nagyon sokan voltak, annyian voltak ott, mint a nyúlszar, Anyu szavaival élve. Úgy éreztem, ezt nem tarthatom magamban, így elmagyaráztam neki, hogy sokan vannak, mint a rabbit shit, mert az pici, és sok van belőle.

Intellektuális társalgás volt, ja.