Röviden: meglett.

Hosszabban:
11.40re kellett menni, mert a vizsga 12.00kor kezdődött, és előtte még lehet menni pár kört. Ebból az lett, hogy amikor indulni akartam, olyan rosszul lettem, hogy 10 percet még a fürdőben kellett töltenem (stressz rulz), aztán pont lekéstem a trolit, vártam még 10 percet, hogy aztán az egyik kereszteződésben valami áramszedő gebasz miatt vesztegeljünk hosszú percekig. Ekkor már sírva hívtam az oktatót, hogy én mindent megteszek, de lerobbantunk, és sietek, és izé, ő meg tökre rendes volt, mert kérdezte, merre vagyok, eljön értem kocsival. Pont ekkorra a troli is megjavult, szóval száguldottam tovább, vizsga előtti gyakorlásról szó sem lehetett, síkideg állapotban, kisírt szemekkel megérkeztem, aztán uccu neki.

Nyilván nem adtak meg nekem elsőbbséget, mint ahogy a szűk utcában is mindkét oldalon parkoltak, így centizni kellett, sőt, akkor lett volna kedvem nevetni, mikor a kinézett parkolóhelyre elkezdtem beállni, erre a mögöttem levő kocsi pont elhagyta a helyet, így máris nem két kocsi közé parkolás lett belőle (hiszen egyszercsak nem állt mögöttem senki).

De a hangulat vidám volt, sütött a nap, a vizsgabiztos meg az oktató kellemesen elcseverésztek arról, hogy milyen új kocsit vettek, szörnyülködtek egyet azon, hogy a mögöttem haladó tanulóvezetőnek az oktatója nem figyelt oda, mert a tanuló balesetveszélyes dolgot csinált, én meg közben csendben majdnem meghaltam az idegtől, mert a beszélgetés így hangzott:
- Úha, láttad?
- Igen, nem figyelt oda...
- Jaja, ebből baleset is lehetett volna... az oktató utolsó pillanatban nyúlt csak bele...
Nekem meg fogalmam sem volt, mi a francról beszélnek, mit csináltam, mi, hol?

De végre megvan, el sem hiszem, hogy nem kell több vezetésre járnom, hatalmas mennyiségű időm szabadult így fel. Halleluja.