AnnGel blogja

Én is ott fogom magam illegetni zenére az alap_kezdő_01 csapattal (nem ez a nevünk ám), és irtó dögös a ruhánk ám, bizony.

Holnap utó-halloweenen leszek, ma dolgoztam, hétfőn és kedden is fogok, szerdán meg ZH, de szablyára menni kéne, mert már két alkalmat kihagytam, szóval érdekes lesz a kedd estém, de az egyetemista élet ettől izgalmas (vagy nem, és néha időben fel kéne készülni).

Megírtam életem első mobil tesztjét. Évekkel ezelőtt - hála szörnyű irodalomtanáraimnak - utáltam írni és fogalmazni. Ezen először a Thrillion nevű netes szerepjáték javított, ahol roppant pozőr és klisés sztorikat hoztam össze, de megtanultam szavakat egymás mellé rakni. Ez után jött a blogírás, ahol szembesültem azzal, hogy nem is olyan könnyű a fejemben levő dolgokat összerendezni mondatokba. És most az van, hogy élvezem, hogy cikkeket írok, tisztára sikertörténet ez az egész, Viddel ki is találtuk, hogy fel kell venni ezt videóra, és mittomén, ceruzát reklámozni vele, vagy a net áldásos hatásait.

Szakdolgozat para kissé alább hagyott, nem tudom mire föl. Fejben már készen van, most már csak néhány cikket kell lefordítanom (hah, mi az nekem), aztán begépelni laza 40-60 oldalt. Közben idegesít az is, hogy az irodában tanulmányt kéne írnom, 20 oldalasat arról, miért jó az, ha felújítanak egy óvodát, de két oldal után megakadtam. 4000 karakterben megindokolni a semmit az rendben van, de 20 oldalban? Nyeh.

Közben ismét állásajánlatokat böngészek (négy hónap alatt kiderítettem, hogy lehet, hogy nem ennél a cégnél fogok megöregedni), tökre véletlenül belefutottam minap az állásbörzébe, ott meg egy munkába*, jelentkeztem rá, izgatottan várom a visszajelzést, de ezen kívül lófasz sincsen mostanában. Mármint munka terén.

Elolvastam Stephen King-től a Blaze-t, ami nagyon tetszett, éppen Silverberg - Lord Valentine kastélya a soros, de félbehagytam a Good Omens-ért (Gaiman & Pratchett), megint jól megy az angol nyelv, gyorsan rágyúrok. Ezen kívül megjelent Fejős Éva új könyve, a Hotel Bali folytatása, amit nem fogok elolvasni.

South Park, Big Bang Theory, How I Met Your Mother továbbra is megy, bár ez utóbbi igen csak ellaposodott. Végére értem a Family Guy szinkronos részeinek, most éppen American Dad-del enyhítem a tátongó űr okozta fájdalmat, ezen kívül Buffy-t nézek még, amit a viasaton látott részek alapján nem tartottam túl jónak, de amúgy tényleg szórakoztató.

Asszem minden témát érintettem.

*Bementem egy tanárhoz konzultálni, késtem fél órát, mire kijöttem tőle, állásbörze volt, ahol tettem egy kört, összetalálkoztam egy szaktárssal, aki összeírt magának 20 céget, amit körbe akart kérdezni, én meg hirtelen eldöntöttem, hogy elkísérem, és így futottam bele.

Írni akartam, de nem megy ez most nekem. Képek vannak a fejemben, képek és hangok.

Bristolról és Birminghamről, valószerűtlenül zöld gyepen aranyló avarról, romos gótikus templomokról, rózsákról és levélesőkről...

...kikötő felett vijjogó sirályokról, futurisztikus gömbben fotózkodásról...

...sétákról.

Mi vagyunk a vámpír, a zombi, Frankenstein menyasszonya és a boszorkány, körülöttünk az ördög, Joker és még sokan mások, kezemben borral állok zavartan, angolok próbálnak beszélni hozzám, négy réteg ruhában fázom, körülöttem mindenki más lenge öltözékben.

Könyvesboltban mászkálunk, kincset lelek, süttetem magam szikrázó napsütésben (!), filmeket nézünk, hajnalban kelünk, hatalmas latte-kről álmodozunk, háromszög alakú szendvicset eszünk, meg valamikor muffint is. 

És három nap alatt többet ismertem meg Angliából, mint tavaly négy hét alatt. Csak a megfelelő emberek kellenek hozzá. 

Röviden ennyi. (Egyelőre.)

Ha már mindenki álmodósat ír, akkor én is (nem vagyok egyéniség): az utóbbi napokban olyanok vannak, amik teljesen összhangban állnak a mostanában engem foglalkoztató dolgokkal, így jött össze a hét gyöngyszeme, mely szerint utazunk valahova, de aztán egyedül maradok és elveszek, nem találom a fontos cuccaimat, majd a szállásra visszatérve (ami nem más, mint Nagymamám háza, amihez sok emlékem kötődik) egy professzor vár, hogy álljunk neki a szakdolgozatomnak.

Aztán a mostanában rendszeresen adagolt Buffynak hála időnként újra gimis vagyok (véletlenül sem vámpírvadász), tegnap pedig egy tigris harapott meg (a hiénás epizód miatt, biztos). Ezen kívül még dolgozni szoktam, ami igen fantáziátlan.

A mai biztos arról fog szólni, hogy munkahelyet váltok.

Szombaton próbáltam pénzt felvenni ATM-ből, tranzakció megszakadt, pénzt nem kaptam, de a számlámról levonták. Hétfőn hívom a bankot, vázolom a helyzet, adatokat felveszik, ígérik: megnézik az ATM-et, amiben látni fogják a pénztöbbletet, és akkor utalnak jól.

Ma (szerdán) elutalták nem csak a levett összeget, hanem a tranzakció költségét is.

Semmi dráma, semmi izgalom, csak egy szimpla heppiend.

A gimnáziumi osztályfőnököm anno mesélte, milyen volt az aktuális felvételi hozzánk. Többek között egy rövid esszét/történetet kellett arról írni, mit csinálnál, ha lenne olyan képességed, amivel megállíthatod az időt, illetve mire  és milyen helyzetekben használnád? Panaszkodott, mennyire fantáziátlanok a gyerekek, mert szinte mindegyik arról írt, hogy dolgozatírás közben kinézné a megoldásokat a tankönyvből. Én is ingattam a fejem, hogy ezek a mai fiatalok, mert én mindig is arra használtam volna, hogy kialudjam magam.

Tegnap újra eszembe jutott az eset, és elmosolyodtam, mert vannak dolgok, melyek nem változnak.

Ma beütött, amiről már írtam. Éppen egyik barátnőmnek taglaltam, mi van velem mostanában, hova megyek, mit csinálok, mikor a gyomromat egyre jobban görcsbe szorította az érzés, hogy alig van már időm, és úristen, és mi lesz.

Szóval szablyaversenyt lemondtam, pont a leadás előtti hétvégén lesz, előtte heti 2x edzenem kéne, közben heti 3 nap az irodában, előre beharangozott hajtós időszakban, most hétvégén Anglia (köszönöm a meghívást), utána szombaton utó-halloween , vasárnap táncelőadás, majd rá pár napra ZH, azután hétvégén hazamegyek szülinapozni ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Jajajajaj. Jaj. JAJ!

Közben (mert másra kell fogni, nyilván) rájöttem, hogy mennyire kicsesztek velünk. Mert a tanáraink a szeptember 30-án tartott tájékoztatón tudták meg (tőlünk!), hogy nekünk ebben a félévben van a szakdolgozat, nem a következőben. Az alap terv az volt, hogy írunk egy projektfeladatot decemberig (kb 15 oldal), elbírálják, hogy mehet-e szakdolgozattémának, aztán köv félév szakdolgozat. Ehelyett ők is csak szeptember legvégén tudták meg, hogy 40-60 oldalas szakdolgozatot kell beadnunk (milyen tájékozottak, ugye?) december 11-ig. És utálom, hogy úgy érzem, nincsen rá időm, és hogyan fogok ennyit írni, ennyit olvasni, úristenúristen.

Amúgy ha lett volna rá még egy félévem, vagy rövidebb lenne, vagy bármi, akkor is csak akkor állnék neki, mikor rámtör a pánik, szóval ilyen szempontból teljesen irreleváns, mennyi időm van rá.

December 11-én kell leadni a szakdogát, előzetes beszámoló állítólag (ez szájhagyomány útján terjed) november 13-án. Igenám, de november 11-én ZHzok, 8-án táncelőadás. Ezen kívül december 5-én szablyaverseny, tehát a lehető legtöbb edzésre el kéne mennem, miközben az irodában előre beharangozták, hogy november végén kissé sűrűsödnek a dolgok. Ez nem lenne annyira vészes, ha a legtöbb hétvégémet nem pakoltam volna tele programokkal.

Szakdolgozat fejben kész, de még csak most kezdtem el anyagot gyűjteni hozzá, nézem a kupacnyi könyvet, amit elhoztam a könyvtárból (és ami miatt leszakadt a hátizsákom füle). Próbálom összerakni, hogy heti 3 nap (ami nem egyenlő heti 3x8 óra) munka, táncra készülés, november végi hajtás, szablyaversenyre edzés, programokkal zsúfolt hétvégék és némi elektróz mellett hogyan is fogom ezt összehozni.

Várom, hogy beinduljon a pánik faktor. Az mindig megoldja.

Találtam nekem való alkarvédőt Kőbányán, vettem a szoknyához való ruhaanyagot a Keletinél, beiratkoztam a Corvinus Egyetem könyvtárába, majd eluralkodott rajtam a pánik, mert 1. nem érvényesítettem még a diákigazolványomat 2. az első könyvnél, amit leemeltem a polcról rájöttem, hogy jaj, rossz címet adtam meg szakdolgozatnak, nem erről akarok írni. Szóval átrongyoltam a Duna túlpartjára, számomra még mindig felfoghatatlan sebességgel sikerült matricát kapnom a KTH-ban, illetve dohányzás közben elkaptam a konzulensem, akinek előadtam szívem nagy fájdalmát, ő pedig megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj, erről akarok én írni. És ezek után megjárom még Újpestet is a varrónő miatt, majd kirongyolok Csillaghegyre társasjátékozni.