nekem ezzel az a bajom, hogy a tanárnő nem lát mögé... nem az volt a kérdés, h ő mit csinálna az időkibővítővel, nem az volt a kérés, h az esszében legyenek fantáziadús elemek... az volt a kérdés, hogy "mire használnád?" - vagyis, mire van szükséged... nekik erre van: az iskolában való megfelelés. és inkább örülni kéne, hogy egyikük sem cigit lopna, vagy végigenné egy cukrászda kínálatát, vagy betérne egy fodrászszalonba, és minden nőnek tüsire vágná a haját, a pasikét meg szőkére festené, vagy csórna egy arcfestő készletet, és az oviban minden kiscsoportos arcára festene valami állatfigurát, vagy elmenne az állatkertbe, és megsimogatná a vízilovat / zsiráfot / elefántot / struccot (mondjuk ez nem rossz :) ), m mikor ki van merevítve, akkor biztos nem bánt... és nem csórnának whiskyt, h leigyák magukat, és nem firkálnák össze filccel a buszokat és az autókat, és nem festékszóróznák össze a házakat, stb. --- és ha ők nem azt választják, h kialudnák magukat, az azért jó, mert nem kialvatlanok - ilyet amúgy is csak az választ, akinek alvásra van szüksége, és nem azt választanák, hogy "befejezném Pistivel a sakkot", mert ezek szerint volt/lesz ideje befejezni, és nem azt választanák, hogy "Petivel fociznék", m van rá lehetősége, hogy Petivel focizzon, és nem azt választanák, hogy "Anyunak csinálnék sütit, hogy boldog legyen", az azért jó, mert Anyu valószínűleg így is boldog és mosolygós, és nem azt választanák, h "lenyírnám a füvet, hogy Apu boldog legyen", az azért jó, mert remélhetőleg Apu is boldog és mosolygós! és nem azt választanák, hogy ellopnám azt a klassz kis inget a boltból, az azért jó, mert valószínűleg van elég ruhája! Vegyük észre, és örüljünk neki, hogy az, hogy a gyerekek azt választanák, hogy kinézik a dolgozat megoldását, leginkább azt jelenti, hogy megvan mindenük, amire szükségük van, és ezen a szinten teljes és boldog az életük! - nyilván a helyzet nem ennyire rózsaszín! de ha egy 10-12 éves gyereknek annyi a vágya, hogy megfeleljen az iskolában, és egy időkibővítőt csak erre használna, akkor ne nevezzük fantáziátlannak! mert ez inkább azt jelenti, hogy a többit meg tudja oldani a nap 24 órájában! és ennek szerintem inkább tényleg örülni kéne, mint a hátuk mögött azt pusmogni, hogy fantáziátlanok... így lehet a tanárnőbe vetett bizalmat, hitet, és a felnézést szilánkosra törni és lerombolni... szerintem...

Tök jó gondolataid vannak, ez nekem eszembe sem jutott. Amúgy a tanárnőnk ritka szar volt, unta az egészet (ez osztályfőnökként nem szerencsés), mindenről lekezelően nyilatkozott... Szóval ennyit a bizalomról, tiszteletről, pl sosem állt ki mellettünk, kb utált minket, meg a tárgyat is (irodalom), amit tanított. Amúgy egy gyereknek mi jusson eszébe dolgozatírás közben, ha nem a dolgozatírás? :) Nálam ez az alvás dolog onnan jött, hogy egy csomószor elképzeltem, mikor csörgött az órám reggel, hogy hajj, de jó lenne megállítani az időt, és aludni még egy órát, majd elindítani, és elmenni suliba. Szóval nem voltam kialvatlan, meg nem határozta meg az életem az alvás, csak reggelente kb 8 éves korom óra ez jutott eszembe :D

:) nem lep meg, h szar tanár volt! a másik meg, ami még eszembe jutott! az oktatási rendszerünk! az se épp arra épül, hogy fejlessze a gyerekek fantáziáját! a verselemzésnél mondd el, amit a versből ki lehet olvasni (amivel amúgy nincs baj, és ha jó a tanár, akkor felettébb hasznos, és az elemzőkészséget tényleg fejleszti), könyveknél, pl. olvasónapló, v megbeszélés: írd le / mondd el, h mi volt a könyvben, v ennél konkrétabban rákérdeznek egyes részekre, tananyagnál u.ez... vagyis általában eléggé sablonos, és nem kíván saját ötleteket, sőt, kb tiltja, blokkolja is azokat... a gyerek meg megszokja, h van egy kérdés, és van rá válasz, és nem sokféle válasz van rá általában... pl. XY könyvben B hol találta meg a piros csizmát - az erdőben... --- így legyél kreatív és fantáziadús... --- meg pl. olyan feladat sincs, h a körülötted levő tárgyakat figyeld meg, stb. a másik! ha "látom"/ ez az ítélet fogalmazódik meg bennem (ami amúgy elég kemény, pláne egy felvételiből ezt kiolvasni, amikor a gyerek amúgy is izgul, be akar kerülni, meg akar felelni), hogy a tanítványaim fantáziátlanok, akkor MEGPRÓBÁLNÁM előcsalogatni a fantáziájukat, vagy szélesíteni a meglévőt!!! nem az, h áh, ezek fantáziátlanok, nem lehet velük mit kezdeni... - mert IGENIS LEHET! - csak persze ez már plusz munka a tanárnő részéről, mert nincs benne a tantervben... pl. év elején: az év során létrehozunk magunknak egy varázsszobát - mindenki magának 1-1-et - aztán egy nagy közös varázsszobában összegyűjtjük és megvitatjuk az ötleteket! ez a szoba lehet akármilyen színű, akár változtathatja is a színét! az első varázstárgyunk legyen egy szemüveg - lehet akármilyen izgalmas tulajdonsága! pl. röntgenszemüveg, vagy hőszemüveg, ami a különböző hőmérsékleteket más színnel mutatja, vagy aura szemüveg, vagy olyan, hogy látod a másik gondolatait... ---- és akkor így végigvezetni az év során, indítógondolatokat adni, hogy el tudjanak indulni azok is, akiknek amúgy ez nehezebb, legyen valami kezdő löket, meg támpont, h igenis itt el lehet rugaszkodni a valóságtól (bár amiket írtam, a nagy részük épp létezik, csak nem a hétköznapokban) - és akkor rendszeresen adnának be "fogalmazásokat" - és az időnkénti közös megbeszéléseknél pedig egymástól is tudnának ötleteket "ellesni" - csak persze ez plusz munka... (más kérdés, hogy tanárként egy ilyen szerintem remek alkalom arra, h az ember jobban megismerje azokat, akiket tanít, és egy csomó egyéb problémájukra, szorongásukra is rá lehet(ne) jönni.... hányszor láttunk ilyet tanulmányaink során? - én sztem kb soha... - pedig lehetne ezt az egészet sokkal jobban csinálni!