Ma beütött, amiről már írtam. Éppen egyik barátnőmnek taglaltam, mi van velem mostanában, hova megyek, mit csinálok, mikor a gyomromat egyre jobban görcsbe szorította az érzés, hogy alig van már időm, és úristen, és mi lesz.

Szóval szablyaversenyt lemondtam, pont a leadás előtti hétvégén lesz, előtte heti 2x edzenem kéne, közben heti 3 nap az irodában, előre beharangozott hajtós időszakban, most hétvégén Anglia (köszönöm a meghívást), utána szombaton utó-halloween , vasárnap táncelőadás, majd rá pár napra ZH, azután hétvégén hazamegyek szülinapozni ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Jajajajaj. Jaj. JAJ!

Közben (mert másra kell fogni, nyilván) rájöttem, hogy mennyire kicsesztek velünk. Mert a tanáraink a szeptember 30-án tartott tájékoztatón tudták meg (tőlünk!), hogy nekünk ebben a félévben van a szakdolgozat, nem a következőben. Az alap terv az volt, hogy írunk egy projektfeladatot decemberig (kb 15 oldal), elbírálják, hogy mehet-e szakdolgozattémának, aztán köv félév szakdolgozat. Ehelyett ők is csak szeptember legvégén tudták meg, hogy 40-60 oldalas szakdolgozatot kell beadnunk (milyen tájékozottak, ugye?) december 11-ig. És utálom, hogy úgy érzem, nincsen rá időm, és hogyan fogok ennyit írni, ennyit olvasni, úristenúristen.

Amúgy ha lett volna rá még egy félévem, vagy rövidebb lenne, vagy bármi, akkor is csak akkor állnék neki, mikor rámtör a pánik, szóval ilyen szempontból teljesen irreleváns, mennyi időm van rá.