Valahogy úgy jött össze, hogy három különböző könyvtárba kell elmennem a héten, mert pont úgy járnak le könyvek, hát jó, megoldom. És akkor ilyenkor jön az, hogy nem találom a rohadt könyveket.
Tegnap végigtúrtam mindent, átnéztem a könyveket, de hiányzott egy Maszat könyv. Nekünk is van sajátunk a sorozatból, de hát meg tudom különbözteti a könyvtári példányt, hiszen van a gerincén cetli. Ugye. UGYE. Nem lett meg, elmentem a könyvtárba, meggyóntam bűneimet, nincsen meg a könyv. Aranyosak voltak, ráhosszabbítottak látatlanban, keressem nyugodtan.
Ma ismét könyveket túrok át, másik könyvtárba kell visszavinnem dolgokat, erre megtalálom a hiányzó Maszat könyvet! Nem volt a gerincén cetli.
Most viszont a mai adagból nincsen meg egy Lackfi kötet, megőrülök. Pár napja még láttam, most meg nem találom.
Azt már mondtam, hogy a telefonom aksija is halódik, ezért powerbankkel mászkálok mindenhova? Cserélni kéne azt is valamikor.
Ja, és ma megtaláltam a gyerekek bőröndjét két napi ruhával, azóta nem pakoltuk ki, hogy másfél hete hazajöttek a nagyszülőktől. Plusz még van két kosárnyi tiszta, összehajtogatásra váró gyerekruha, amit három napja nem raktunk el a helyére. Sosem érek semminek sem a végére, próbálom elengedni.
És tudom, hogy én magam is tehetek arról, hogy sűrű mostanában az élet, de ahhoz, hogy kevesebb legyen a dolog, ahhoz olyanokról kéne lemondanom, amit pont, hogy szeretek, miközben minden más, amit csinálni kell, az marad ugyanannyi.
És akkor úgy nézett ki a délutánom, hogy beszélek az óvodapszichológussal, de közben összepakolok, felöltözök, elindulok a könyvtárba, a buszra menet még befejezem vele a beszélgetést, a könyvtárban tapperálok, látom, hogy ír a tesztelő, hogy vagyok-e még, mert sos, és akkor könyvtár után pszichológushoz menet a buszon még vele beszélek és próbáljuk eldönteni, hogy valami bug vagy feature, és a telefonomon screensharingen keresztül bogarászom vele a felületet, és akkor azért úgy érzem tényleg, hogy ez már sok, mármint bőven munkaidőben voltunk még, nem az a baj, és tényleg fontos volt, de hogy tényleg nincsen olyan fél órám a napban, amikor ne csinálnék két dolgot egyszerre, ahol az agyam szabadon pöröghetne, na ezzel csinálnom kell valamit. Vannak már ötleteim.
Az éjszakám meg majdnem nagyon jó volt, csak aztán átjött az egyik gyerek, mert rosszat álmodott, én meg ilyenkor átköltözöm az ő ágyába, 173 centimmel 160 centis ágyba bele, de nagyon faszán alszom már lelógó lábbal, plüssök között.
Ezt mondtátok