Téli szünetben úgy éreztem, hogy kész, feladom a gyereknevelést, egyszerűen nincsen több energiám, az egyetlen közös tevékenység, ami konfliktusmentes, az a mesenézés, de azt sem lehet folyamatosan, mert elpusztulnak az agysejtek aztán hármasak lesznek matekból. Úgyhogy elővettük az örökölt xboxot (8 éves, de még mindig elfut rajta egy csomó minden, pár hónapja mi is elkezdtünk játszani, de elakadtunk az It Takes Two-ban a hülye darazsaknál), és megmutattuk a gyerekeknek az egyik mancs őrjárat játékot. Azzal nyugtatom magam, hogy a játék még mindig jobb, mint a passzív mesenézés, feladatokat kell megoldani, kooperálni ésatöbbi. Persze nagyon tetszik nekik, és bármire hajlandóak, csak hadd játszhassanak.

Itt az én időm.

Tartottam egy kis önvizsgálatot (mikor nem), hogy mik a legkritikusabb pontok a nap folyamán, mikor szokott lenni a legtöbb konfliktus, mikor szoktam kiborulni és azt kívánni, bárcsak öreglány maradtam volna. És rájöttem, hogy a vacsora és a fürdetés az, ami teljesen kiborít. A délutánok eddig így néztek ki: hazaérkezés, mesenézés (közben gyümölcsevés), szabad játék, vacsora, fürdés, esti mese az ágyban. És én egész végig tök feszült vagyok, mert hiába van éppen béke meg csendes játszódás, tudom, hogy még hátravan a vacsora és a fürdetés, ami úgyis balhéval jár. Ha ebbe az egyenletbe beleteszem az xboxozást, és azt mondom, hogy fejezzék be, majd menjenek fürdeni, akkor a gyerekek szemszögéből két nemszeretem dolog fog egyszerre történni: a játékot abba kell hagyni és még fürdeni is kell menni ====> nem kooperálnak ===> agyvérzés.

Szóval az xbox-ért most belementek egy új napirendbe: hazaérünk, leülünk vacsorázni, utána azonnal zuhanyzás (igen, 6-ra lefürdött mindkét gyerek), és utána xbox (még kitalálom, mennyi idő legyen ez), szabadjáték (opcionális gyümölcsevéssel), esti mese az ágyban. Ha az elméletem helyes, sokkal konfliktusmentesebben kéne mennie így a délutánoknak, mert a két necces dolgot hamar lezavarjuk (és motiváltak), és én is nyugodtabb vagyok utána, mert tudom, hogy már túl vagyunk a nehezén.

Na, meglátjuk.