Azt hiszem, hogy mások a szociális igényeim, mint a legtöbb embernek. Valahogy úgy képzeltem, hogy amikor a gyerekek már ekkorák lesznek, akkor addigra azért már összehaverozunk ovis/iskolás szülőtársakkal, időnként átmegyünk egymáshoz, a gyerekek elfoglalják egymást, a szülők meg tudnak beszélgetni valamennyire (nincsenek irreális elvárásaim), és akkor legalább valamivel eltelik a tél, amikor négy után már sötét van.

Ehhez képest az történik, hogy a gyerekek jól kijönnek egymással, levadászom a szülőket, örülnek, örülünk, áthozzák a gyereket, mi is átmegyünk, tényleg tudunk dumálni, a gyerekek tényleg egész jól elvannak, viszont néhány alkalom után már csak a gyereket hozzák át, a szülők meg lelépnek. De persze ők is tök szívesen fogadják a lányomat persze (nem mintha ki lennék azzal segítve, mert van még egy gyerekem). Most hétvégén volt eddig a legextrémebb, mert már az első alkalommal megpendítette az anyuka, hogy ha nem nagy baj, akkor itthagyná.

Nem azért szervezek vendégséget a gyereknek, mert a gyerekek unják magukat, sőt, ha átjön lányom egy barátnője, azzal csak szarul szoktam járni, mert a fiamnak ki kell találjak valamit, hogy ne tapadjon a lányokra. Azért hívok át embereket, mert én szeretnék ismerkedni, beszélgetni, hogy történjen valami érdekes egy átlagos kedd délután. Nem a felnőtt társaság hiányzik feltétlenül, mert bemehetek dolgozni, meg eljárok barátnőkkel találkozni, ott van a tánc, a kórus. Hanem abból lett elegem, hogy ha felnőtt társaságot szeretnék, akkor vagy meg kell szabaduljak a gyerekektől, vagy el kell menjek otthonról, mert képtelenség két mondatot is elmondanom mellettük. Arra gondoltam, hogy lehetséges a gyerekeimmel is együtt lenni, és közben felnőttekkel is beszélgetni, ami főleg akkor esne jól, amikor egyedül vagyok velük itthon. És volt már ilyenre példa, és jól éreztem magam, és a gyerekek is jól elvoltak, tök boldog voltam, de azóta nem jönnek a szülők már, csak a gyerek.

Na de ezek szerint mindenkinek van elég barátja, vagy nem vágyik társaságra, vagy ennyire örül egy kis szabadidőnek, vagy én vagyok ellenszenves, nem tudom. Meh.