Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2022.09.20. 12:47 AnnGel

Azt hiszem, hogy mások a szociális igényeim, mint a legtöbb embernek. Valahogy úgy képzeltem, hogy amikor a gyerekek már ekkorák lesznek, akkor addigra azért már összehaverozunk ovis/iskolás szülőtársakkal, időnként átmegyünk egymáshoz, a gyerekek elfoglalják egymást, a szülők meg tudnak beszélgetni valamennyire (nincsenek irreális elvárásaim), és akkor legalább valamivel eltelik a tél, amikor négy után már sötét van.

Ehhez képest az történik, hogy a gyerekek jól kijönnek egymással, levadászom a szülőket, örülnek, örülünk, áthozzák a gyereket, mi is átmegyünk, tényleg tudunk dumálni, a gyerekek tényleg egész jól elvannak, viszont néhány alkalom után már csak a gyereket hozzák át, a szülők meg lelépnek. De persze ők is tök szívesen fogadják a lányomat persze (nem mintha ki lennék azzal segítve, mert van még egy gyerekem). Most hétvégén volt eddig a legextrémebb, mert már az első alkalommal megpendítette az anyuka, hogy ha nem nagy baj, akkor itthagyná.

Nem azért szervezek vendégséget a gyereknek, mert a gyerekek unják magukat, sőt, ha átjön lányom egy barátnője, azzal csak szarul szoktam járni, mert a fiamnak ki kell találjak valamit, hogy ne tapadjon a lányokra. Azért hívok át embereket, mert én szeretnék ismerkedni, beszélgetni, hogy történjen valami érdekes egy átlagos kedd délután. Nem a felnőtt társaság hiányzik feltétlenül, mert bemehetek dolgozni, meg eljárok barátnőkkel találkozni, ott van a tánc, a kórus. Hanem abból lett elegem, hogy ha felnőtt társaságot szeretnék, akkor vagy meg kell szabaduljak a gyerekektől, vagy el kell menjek otthonról, mert képtelenség két mondatot is elmondanom mellettük. Arra gondoltam, hogy lehetséges a gyerekeimmel is együtt lenni, és közben felnőttekkel is beszélgetni, ami főleg akkor esne jól, amikor egyedül vagyok velük itthon. És volt már ilyenre példa, és jól éreztem magam, és a gyerekek is jól elvoltak, tök boldog voltam, de azóta nem jönnek a szülők már, csak a gyerek.

Na de ezek szerint mindenkinek van elég barátja, vagy nem vágyik társaságra, vagy ennyire örül egy kis szabadidőnek, vagy én vagyok ellenszenves, nem tudom. Meh.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr6817935494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

isolde 2022.09.23. 07:35:35

Norvégia: a gyerekem 6. szülinapja szept 2-án volt, azaz 5 napja ismertük az osztálytársait és szüleiket, vagyis semennyire. Meg kell hívni az összes fiút az osztályból. A bulira a szülők 3/4-e bedobta a gyerekét, elhúzott és két óra múlva visszajött, otthagyva engem 12 totál őrült hatéves fiúval, akiknek a nevét sem tudtam, sem azt, hogy ki az anyja és annak mi a telefonszáma. Szerencsére 2 óra múlva mindegyikért jöttek :)

isolde 2022.09.26. 21:51:53

@AnnGel: csak annyit mondok, hogy az asztallapra kinyomott ketchupot szívták fel szívószállal, majd a fejükre húzták a kukát, aztán sírtak, mert nincs ott az anyukájuk. Mázli, hogy évente csak 2x1 ilyet kell rendeznem :)
süti beállítások módosítása