Jól elment ez a hónap, minden hétvégén történt valami. Házassági évfordulónkon elutaztunk Poznanba barátokat látogatni, meg egyszerűen együtt lenni. Nagyon szuper város, tökre laknám, ha nem Lengyelországban lenne, és nem lenne idióta a lengyel kormány. Elmentünk a Dark Restaurantba is, ahol vaksötétben ettünk, nagyon fura élmény volt.
20-i hétvégére is összecsúszott három különböző rokonozós-családolós program, amitől eléggé kifeküdtem, pedig amúgy nem voltak rosszak, csak sok, főleg gyerekekkel együtt. Az egyiket legalább a Diósjenői Szabadidőparkba szerveztük, és most már többször is voltunk ott, a gyerekek is ismerik a helyet, és úgy néz ki, hogy fiam természetesen közege a... természet? Ahol letört ágakat vonszolhat maga után, meg köveket pakolhat, és mehet fel a dombra, le a dombról, és gyűjthet bogarakat, elcsatangolhat, meg úgy általában senki sem szól neki semmiért.
Aztán egy hetet kivettem tanulásra, megcsináltam az IREP CPRE vizsgát a munkámhoz, ami sokat segít, bár továbbra sem érzem magam túl kompetensnek őszintén szólva.
Augusztus utolsó hétvégéjén elmentünk gyerekek nélkül is evezni a Tisza-tóra, ahol a családi nyaralás óta eltelt 5 hétben kb másfél métert csökkent a vízszint, egy csomó útvonal járhatatlanná vált. *Klímaszorongás INTENSIFIES*
Azóta iskolakezdési lázban égünk, teljesen kinyír a koránkelés, eddig 7:15, most 6:15-kor kelünk, szenvedek én is, szenved a lányom is, ezt a hülyeséget. Lázadtam, és csak kettő tankönyvet kötöttem be. Közben fiam rohadt szarul alszik, minden éjjel felkel valamiért, menjek át, ő akar átjönni, vigyek neki tejet, utána már nagyon nehezen alszom csak vissza, ez a koránkeléssel együtt baromi gyilkos. Ja és persze a héten náthás is, így oviban sincsen, nagyon sajnálom magam.
Ezt mondtátok