A folytatás: kedden végre ment a fiam oviba, ahonnan felhívtak 3-kor, hogy fáj a gyerek füle és sír. Úgyhogy a hét további része ismét táppénz, és ami ennél is rosszabb, hogy közben én is meg a férjem is betegek lettünk. Én értem, hogy ilyen a kisgyerekes lét, de már számolni sem tudom, hogy január óta hányszor lettünk betegek, ezzel lehet-e bármit csinálni, vagy a covid kicsinálta az immunrendszerünket, majd idővel jobb lesz, vagy mi van. Nem az bosszant, hogy a gyerekek betegek, hanem az, hogy én is. Az ő immunrendszerük még fejlődésben van, de az enyém nem, akkor meg??

Viszont: jövő hónaptól hivatalosan is váltok tesztelőről business analystra, amivel kapok némi emelést is, és azzal a lendülettel csökkentem munkaidőmet heti 32 órára. Heti négy napos munkahét és a gyerekek mellett talán tudok majd pihenni, az állandóan beteg családot ápolni, meh.