Guess what, kellett volna ágyneműt pakolni a faházas szálláshoz, mert azt nem adtak hozzá.
Szóval ezzel a hétvégével egyszerre túl sokat akartunk markolni, túl sok volt az új helyzet, nagyon befeszültem, első este össze is akartam pakolni, és egy nap után hazajönni.
Még sosem:
- mentünk el kempingezni csak mi négyen (tehát nagyszülők nélkül)
- volt olyan szállásunk, ahol egy légtérben van mindenki
- eveztem se egyedül, se a gyerekekkel
Ehhez képest megérkeztünk első nap, kipakoltunk, ültünk is be a kenukba, és mentünk 2 és fél órát, 7 km-t megállás és kiszállás nélkül. Ez sok volt nekem is (mindenem fájt, pedig rendszeresen sportolok, férjemnek meg sem kottyant, és semmit sem sportol, ggggrr), és sok volt a gyerekeknek is. Szokatlan volt nekem a csónak, hogy a legkisebb mozdulatra is imbolygunk, hogy nem tudok szemkontaktust felvenni a gyerekekkel, egy müzliszeletet is csak úgy bírtunk nekik előbányászni a zsákból, hogy addig nem tudtunk evezni és lemaradtunk. És akkor még ehhez jött az is, hogy a fiam fejébe vette, hogy horgászni akar, AKAROM, DE MOST, MENJÜNK A BOLTBA ÉS VEGYÜNK HORGÁSZBOTOT, de ezt majdnem egy órán keresztül, és nem tudtam vele normálisan megbeszélni, mert mögöttem ült, nem tudtam ránézni, ideges is voltam, mert én is először eveztem.
Na de egy kis pro meg kontra.
Pro:
- gyerekek imádták a kempinget, mint helyszínt, mert elengedtem őket bárhova. Van egy pici játszótér, vannak más gyerekek, megtanulták, merre a wc, melyik a mi faházunk, és önállóan közlekedtek
- második nap már ráéreztem arra, mit kell csinálni nyugis evezésért: a gyerekeknek kezükbe kell nyomni egy egy kiflit meg a vizüket, oszt kész, simán elnyammognak
- második nap már nem álltunk be a közös túrába (ami még hosszabb, 9 km-es lett volna), hanem mentünk egy kis kört, kiszálltunk egy parton, picit csobbantunk, visszaszálltunk, hazamentünk. Másfél óra, 4 km, pont kellemes, gyerekek is bírták.
- nagyon megtetszett a Tisza-tó, sokkal hangulatosabb, mint a Balaton, több természet, kevsebb ember
- a tábor szervezett kézműves foglalkozást a gyerekeknek, így mindig volt mit csinálni, amikor éppen nem eveztünk vagy strandoltunk
Kontra:
- napközbeni és az esti altatást is nagyon macera megoldani egy légtérben, állandóan egymást szórakoztatják, kell egy külön szoba, hogy legalább az elalvásig külön legyenek a gyerekek, utána már össze lehet őket költöztetni
- a túraszervező nem számolta ki túl jól az egyes túrák időigényét, állandóan késve indultunk, sokat kellett várni, mire mindenki vízreszállt, egy órás csúszásokkal futottak be a csoportok minden nap, ami kisgyerekkel nagyon nem mindegy, hogy mennyi ideig tart az aznapi program
Szóval az a tanulság, hogy jövőre ugyanígy mehetünk kempingbe, de más típusú szállást kell foglalnunk, illetve lehet, hogy felesleges egy táborhoz csatlakozni, olyan nagy hozzáadott értéke nem volt (csak a kézműves foglalkozás), kenut meg tudunk mi is bérelni.
És a hétvégén már megyünk is vissza ugyanoda, de most gyerekek nélkül, kicsit evezgetünk a saját tempónkban, folyamatos időnyomás és veszekedő gyerekek nélkül.
Ezt mondtátok