Kedden bementem az irodába, és alapvetően nem akartam keddenként bejárni, mert reggel a céges jóga van, és úgy gondoltam, hogy nem érnék be fél 9-re az irodába, hanem inkább itthonról csatlakozom online. Aztán rájöttem, hogy csak rajtam múlik, mert fiam már 6:30-kor tolja az ipart, a bölcsi fél 8-tól nyitva van, úgyhogy reggeli zombulás helyett akár be is érhetnék időben. És be! Csodálatos.
És arra is rájöttem, hogy bár először úgy tűnt, hogy az "irodás" napokon semmire sem marad időm, kiderült, hogy de. Mert reggel részt veszek a jógán (tesmozgás: pipa), buszon oda és visszafelé olvasok (olvasás: pipa), keddenként teammeetingem is van, ami közben kötni szoktam (horgolás/kötés:pipa), úgyhogy tegnap este néztem is, hogy mit csináljak, hát mindent csináltam ma, amit akartam. Fantasztikus. Ja, és persze ilyen napokon még gyaloglok 3 km-t is, mert messze van a buszmegálló. És addig lehet podcastot hallgatni! Milyen praktikus, kényszeresen hatékonyságra törekvő énem tapsikol örömében.
Aztán olyanok vannak még, hogy a gyerekek kapcsolata drámaian javul az utóbbi időben. Hétvégén szüleimnél voltunk, szombat délelőtt olyan jól elvoltak, hogy egész délelőtt olvastam. Délután meg elmentem férjemmel kettesben megcsinálni a ködben úszó Balatont, mert hétvégére romlik el az idő persze. Hétfőn meg már tűz a nap.
Aztán hétfő délután/este egyedül voltam velük, és végig játszottak, persze szétszórták a popcornt a lakásban, de azt legalább konfliktus nélkül. Én meg rendbetettem a konyhát, kipucoltam a wc-t, összehajtogattam a ruhákat, és még mindig nem vesztek össze. Őrület.
Ezt mondtátok