Szilveszterre elmentünk szüleimhez, mert már meggyógyultak és a karantén is lejárt, úgyhogy három éjszakát töltöttünk Veszprémben, és csodálatos volt. Fiam megtanult kimászni az ágyából, amitől egy kész agyvérzés a fektetés, cserébe viszont nem ébresztett fel minket reggel, hanem kimászott, aztán kiment apámhoz a nappaliba, mi meg aludtunk 10-ig. Jaj de jó volt. Egyik délután már nagyon késő volt, és még mindig nem aludt, kimászott, kijött stb, mondtam hát jó, akkor ne aludjál, amúgy is délután 3, hát jól van, kiment anyámhoz a nappaliba tévézni, erre fél óra múlva megnézem, hát mit csinálnak? Alszanak a tévé előtt mindketten. Oké. Azóta újra itthon vagyunk, és persze ezen felbuzdulva már az itteni rácsosból is ki tud mászni, ami nnnygggrggg, viszont kezdi megérteni, hogy mindenki jobban jár, ha nem jön ki a szobából, úgyhogy 8-kor fekvésidő, 9-kor még hallom, hogy az autóit rendezgeti, meg duplózik. Hát oké.
Azt nem tudom még, hogyan fogok funkcionálni délutáni alvás nélkül, mert az elmúlt három héten nagyon rászoktam. Jaj nekem.
Ezt mondtátok