Persze egy csomó jó dolog történik, belaktuk az új lakást, és pár napja vettem észre, hogy már teljesen otthon érzem magam benne. Az első hetekben mindig ott van az az összevissza tapogatás, amikor még nincsen meg a rutin, nem tudjuk, mi hol van, de ez három hét után elmúlt. Eddig még semmi olyat nem vettem észre, ami csalódást okozott volna, talán az ablakok szigetelhetnének jobban, de egyáltalán nincsen hideg, szuperül be lehet fűteni. Aztán az is nagyon tetszik (pedig ez eddig nem volt szempont), hogy a gyerekek szobái eléggé elkülönülnek a többi élettértől, és bár napközben oltári kupit csinálnak a nappaliban, fürdetés közben öt perc alatt összeszedek mindent, és bekúrom a szobájukba. Így fektetés után szép rendezett a nappali, nincsenek sehol gyerekholmik és játékok. A folyosón a gázóra szekrénye óriási, mindenki tárolónak használja a sajátját, úgyhogy beszuszakoltam oda fiam babakocsiját, és milyen szuper már, hogy azt nem a lakáson belül kell kerülgetni. Futóbicaj, roller meg a fölszinti közös tárolóban van, és ezek eddig mind a lakásban voltak, vagy az erkélyen rohadtak, most meg van helyük, és ettől rendezettebb a lakás. Imádom. A gyerekszobákat meg néhány naponta összerámolom, ha nagyon elkupisodna, de az, hogy ott rendetlenség van, nem igazán zavar.
Azt is észrevettem, hogy sokkal kevésbé porosodnak a polcok, ami tök logikus. A régi környéken állandóan ment valami bontás vagy építkezés, a forgalom is nagyobb volt, úgyhogy egy hét után már nagyon látszott, hogy port kéne törölni. Itt ugyanez két hét.
Nagyon szép a kert is, és tele van játékokkal, csúszda, hinta, kisház, van egy óriási pedálos traktor, amit még egy olyan család vett, akinek azóta kamaszok a gyerekei, és odaadták közös használatra. És vannak fák, amikre a szomszéd kislánya megmutatta, hogy fel lehet mászni, úgyhogy azóta az én gyerekeim is fel akarnak mászni, milyen jó buli már, attól eltekintve, hogy a frász jön rám. Nagyon szociálisak a szomszéd gyerekek, amikor kimegyünk délelőtt, akkor tuti csatlakozik hozzánk valaki, általában hét gyerek rohangál kinn a kertben (2 és 9 év között), olyan, mintha egy kisebb óvodát tartanánk fenn. Irigykedve szoktam nézni a felsőszomszédunkat, aki a 6 és 9 éves gyerekeit egyszerűen leküldi, mert hát ilyen nagyokra nem kell már vigyázni, minek jöjjön le ő is. A többiekkel azért kijön még egy-egy szülő.
Anyósomék is közelebb vannak most így, 20 perc kocsival az eddigi 40 helyett, ami azért jó, mert amikor majd újra elkezdik a gyerekek az ovit, akkor úgysem megyünk majd, nem lesznek közös ebédek meg ilyesmi, de hétvégén ide tudnak ugrani egy kicsit a kertbe unokázni, itt vannak másfél órát, aztán hazamennek. Anyáméktól viszont messzebb vagyunk, de ott meg már ott is alhatnak a gyerekek, mert ők meg már átestek rajta.
Arra leszek még kíváncsi, hogy amikor újraindul a légiforgalom, akkor mennyire lesz zavaró, mert egy légifolyosó alatt vagyunk, de a 9. kerületben is állandóan hallottuk a repülőgépeket, szóval max csak a kontraszt lesz feltűnő, hogy itt max a kutyák ugatnak, más zaj nincsen.
Ezt mondtátok