Férjem körülbelül egy éve motorozik. Felmerült nemrég, hogy nem akarok-e mögé ülni amire persze mondtam, hogy kizárt dolog. Végül úgy alakult egyik nap ,hogy muszáj volt így mennünk valahova, és kiderült hogy ez nem is annyira gáz. Na jó, piros lámpánál álló kocsisor között előre gurulni továbbra is szörnyű, de nem érzem úgy folyamatosan, hogy mindjárt meghalok. Szombaton volt az ötödik házassági évfordulónk, elmotoroztunk az étterembe és utána a Budai Szabadtéri Színházba*. Úgyhogy ennek hatására már ott tartok, hogy többet nem is megyünk sehova mással, annyira megtetszett. Múlt héten vettünk bukósisakot (férjemnek kettő van és eddig az övét használtam) illetve kaptam térdprotektort is. Úgyhogy most motorozunk. Nem megyünk messzire, nem megyünk gyorsan, de így városon belül abszolút praktikus, főleg azért mert lehet vele parkolni bárhol. Hát így jutottunk el onnan, hogy 'kizárt dolog' oda, hogy már saját sisakom van.
*Szerintem 15 éve nem voltam komolyzenei hangversenyen, és most jöttem rá, hogy én ezt lehet, hogy szeretem. Fantasztikus élmény volt élőben hallgatni zenét és nézni, ahogy játszanak a zenészek.
Ezt mondtátok