Túléltünk egy hetet a Balatonon.
Célkitűzésem:
- mindkét gyerek életben maradjon
- aludjak délutánonként
Mindkettő sikerült, úgyhogy kipihentebb voltam a végére, mint voltam az elején, és nem éreztem magam állandóan kimerültnek sem. Remek!
Jobban sikerült, mint tavaly, mert fiam már óvatosabb, okosabb volt, nem akarta vízbefojtani magát már 6:30-kor. Az 5-6. nap körül egyszer "elvesztettük", nem volt bezárva az apartman bejárati ajtaja, mi meg a túloldalon voltunk a teraszon, és meglógott. Addigra már tudtam, hogy messze nem mehetett, mert már kicsit fosik egyedül, ha autót lát, akkor elrohan előle, meg a vízbe is csak térdig szokott bemenni. Jó, amúgy meg pont ma lerohant a járdáról az útra és majdnem elgázolták, de ezt akkor még nem tudtam. Legnagyobb meglepetésemre azt élvezte legjobban, hogy ha felülhetett egy felfújható matracra, és így úsztattuk a vízen. Képes volt egy órán át ücsörögni rajta, amit tényleg nem feltételeztem róla.
Viszont rosszabb is volt, mint tavaly lányomat kritikus módon elbasszák szüleim, amit nem bánnék, ha azt látnám, hogy jól érzi magát, de ehelyett este háromnegyed 9-kor azon bőgött, hogy nem ilyen kanalat kért a fagyihoz. Meg úgy általában rettenetesen sokat sírt és kiborult mindenen. Khm. Próbáltam erről szüleimmel beszélni, apám csak szétteszi a kezét, hogy igen, tudja, de a nagyszülőnek ez a dolga, anyám meg simán csak megsértődik. Úgyhogy jövőre nélkülük megyünk nyaralni, aztán elvihetik lányomat külön néhány napra. Ha nem látom, akkor nem érdekel, mi minden szart vesznek neki meg és mivel etetik.
A másik meg az, hogy persze elkezdtek felhúzni egy szállodát a kemping területére, úgyhogy remek zajban töltöttük a hetet, meg jövőre ennyivel több ember lesz a strandon. Mészáros Lőrinc likes this.
Ezt mondtátok