Majdnem két hete nem írtam, pedig annyi minden történt, HAHAHAHA.
Továbbra is futok, viszont nem tudom tartani az edzéstervet, nem megy az öt perc egyben. Vagyis megy, de csak egyszer, azután meg vádligörcs. Szóval a héten még csak 3 perceket futok, az elég nehéz, de pont megy, jó lesz.
A heti három futás mellé csinálom még a két-három kettlebellt, ha nagyon megfeszítem a hasam, és oldalról jön a fény, akkor kirajzolódnak olyan izmok halvány árnyékai, amik eddig nem látszottak. Váó.
Feladtam a Money Heistot, most már egyáltalán nem érdekel, férjem egyedül fejezte be a sorozatot. What we do in the shadows-t nézünk, vagy amikor több időnk van, akkor Middleditch & Schwartz impró showját a Netflixen. Kijött az Outlander ötödik évadjának az utolsó része is, van Afterlife, Dead to Me, Workin' Moms, ja, meg Young Sheldon is, de alig van időm nézni valamit. Dolgozó szülő lettem, így jártam.
Elolvastam Le Grossman-tól A varázslókat, nem egy szerethető könyv, nekem mégis tetszett. Azt hiszem, el fogom olvasni a folytatását is.
A gyerekek felváltva aranyosak és kiborítóak. Amikor én vagyok velük, akkor alig van konfliktus és nagyon édesek, amikor dolgozom/elvonulnék pihenni, akkor kritikán aluli módon összevesznek meg üvöltöznek. Ez persze egy részről jó, mert nekem könnyű dolgom van velük, más részről viszont rossz, mert így tényleg alig pihenek, hiszen az egész család azt várja, hogy megjelenjek végre. Ja, és persze egész nap úgy dolgozom, hogy közben hallom, hogy már megint zokog valamelyik, úgyhogy ilyenkor kimegyek vigasztalni, de úgy érzem, szétszakadok. Nagyon fáradt vagyok.
Várhatóan már csak egy hónapot leszünk itt, így. Ha június elején kinyit az ovi, akkor júni közepén visszaköltözünk, a gyerekeket beszoktatjuk, talán jobb lesz mindenkinek, hogy történik valami, és nem ugyanolyan minden egyes nap.
Ezt mondtátok