Van ez a jelenség, hogy érzel valahogy, aztán érzéseid vannak azzal kapcsolatban, ahogy érzel. Például mérges vagy valamire, aztán elszégyelled magad, amiért mérges vagy. Vagy lelkiismeretfurdalásod van, amiért jól érzed magad. Szóval értitek, na.

Szóval én meg mostanában állandóan ezt érzem. Mármint hogy valami nem oké, nem érzem jól magam a bőrömben, aztán azonnal jön is a lelkiismeretfurdalás, hogy mi bajom is van nekem, a tesco házhozhozza a cuccokat, ebédet sem kell főznöm, mert öt percen belül három kifőzde is van a környéken, a gyerekek aranyosak, meg sem érdemlem ezt satöbbi. Még mindig nem jöttem rá, mitől lenne jobb, vagy mi is a bajom.

Amikor elfoglalom magam, és tevékenyen töltöm a napom, akkor jól érzem magam, de általában nem tudom magam rávenni arra, hogy megcsináljam a dolgaimat, ettől viszont nem érzem jól magam. Miért vagyok hülye. Persze azt is sejtem, hogy az lehet ennek a hátterében, hogy nem feltétlenül lelem örömömet a soha véget nem érő házimunkában.

Mindegy, leginkább a vasárnapról akartam írni, ami teljesen idilli volt, mert délután összeszedtem a két gyereket (én hős), és elmentünk játszótérre, és a fiúbabát hintáztatta a nagylányom, és jól érezte magát mindenki, aztán elmentünk pizzázni, és ültünk, ettük a meleg pizzát, a lányom mindig odaadta öccsének a szélét, hogy azt rágcsálhassa, és nem volt konfliktus, senki sem sírt, mindenki boldog volt, és én is, mert ilyenkor csordultig telik a szívem, hogy basszus, de szeretem ezeket a kis malacokat. És apróságok ezek, hogy lemegy veszekedés nélkül egy délután, meg ez a pizzázás is nem egy nagy szám, de nekem mégis az, mert tényleg felhőtlenül jól éreztem magam velük, tudtam élvezni a vacsorát, tudtam lazítani.

Ma pedig nagylány bölcsiben, délután a nagyszülők lenyúlták, így egész nap a fiammal voltam. És majdnem elindultam vele egy boltba átvenni a Ted Chiang könyvrendelésemet, de aztán eleredt az eső, és visszafordultam, erre kisütött a nap, de már nem indultam el vele újra, mert már kajaideje volt, és aztán utána sem, mert azt gondoltam, aludni fog még (nem aludt). Így nem mentem ma sehova, pedig sütött a nap is, holnaptól meg esni fog az eső, jól van.

Szóval nem tudom, hogy a bezártsággal van-e bajom, mert amúgy jó napom volt, alvásidőben megnéztem az új GoT-t, a fiam meg annyira jól eljátszott délután, hogy befejeztem mellette Krusovszky könyvét, az Akik már nem leszünk sosem-et. Szóval nem mondanám, hogy agyonnyomnak a teendők, vagy hogy teljesen lerongyolna a gyerek, mégsem érzem magam kiegyensúlyozottnak, hanem inkább meh.

Jaj de fogom magam utálni fél-egy év múlva, amikor már dolgozni is fogok, hogy itt picsogtam, pedig mennyi időm volt.