Elsodort az élet meg a karácsony, és most, hogy végre egyik gyerek sem köhög, a nagylány kapott karácsonyra egy hangot adó, köhögő játékbabát. Majdnem büszke lennék magunkra, hogy nem kapott túl sok játékot karácsonyra, de azért nem lehetek, mert anyám már megszórta pár cuccal mikulás címén illetve csak úgy. Volt, amit haza is küldtem vele, még mielőtt a gyerek meglátta volna, a nagyszülők tényleg meghülyülnek. Szóval tőlünk kapott egy lidlis építhető utat, rajta elemes villamossal, meg autókkal, anyámtól egy könyvet és egy műanyag betonkeverőt (építkezés-szerelem van), anyósomkétól meg egy köhögő, beteg babát, akinek szurit lehet adni, meg gyógyszert, ilyesmi. Ez utóbbi nagyon betalált, a múltkori betegsége miatt amúgy is mindenkinek lázat mér, gyógyszert ad a plüsskutyának is.

Persze ma azt játszotta, hogy elmegy a boltba, és hoz nekem pl tejet, kenyeret, és képzeletbeli kenyeret hozott, a képzeletbeli boltból, szóval nem tudom továbbra sem, minek veszünk játékokat.

Férjemnek megvettem az Azult, ami egy absztrakt logikai társas, kétszer elvertem már benne, nekem nagyon tetszik. Aztán amióta hallottam a Legacy típusú társasokról, azóta nagyon piszkálja a fantáziámat, hogy nekünk is ki kéne próbálni. Az ilyen típusú társasokat egyszer lehet csak játszani, viszont 10-20 játékalkalom, mire a végére érsz. Úgy képzelem, hogy olyasmi lehet, mint az asztali szerepjáték, csak itt nincsen mesélő. Majd ha felnőttek a gyerekek, akkor gondolom lesz is rendszeresen 3-4 egybefüggő órám ilyesmivel játszani, haha.

Mi volt még? Egyik barátnőmnek rohamtempóban horgoltam egy Totoro figurát, lányom nagyon beleszeretett, így azóta is kérek barátnőmtől képeket, hogy mit csinál Totoro, és megmutatom neki. Férjem szomorúan kérdezte, vajon az ő duplaoldalas kötött sálja mikor lesz kész. Sosem.

Hosszú idő óta először voltak úgy nálunk vendégek, hogy a nagylány is otthon volt velünk. Hát izé. Nem egyszerű. Mikor lesz olyan, hogy egy gyerek mellett beszélgetni lehet? Mármint én nagyon kompromisszumkész vagyok, fésülöm a haját, duplózok vele, bármi, de amegosztott figyelem nem elég neki, mert ha beszélgetni próbálok, akkor nemes egyszerűséggel elkezd kiabálni. Nyomom az empátiát, "látom, nem szereted, hogy beszélgetünk, azt szeretnéd, hogy rád figyeljek", ez kicsit segít.

Voltunk Lóci játszik koncerten, ez volt az első alkalom, hogy anyósomék a két gyerekre vigyáztak, fürdették, altatták őket, megvárták, míg hazérünk, aztán ők is hazamentek. Minden rendben volt, állítólag idegösszeomlást sem kaptak. Koncert is szuper volt, jó volt kicsit elmenni. Aztán mikor Veszprémben voltunk, akkor gyorsan leléptünk egyik este moziba, a BUÉKot néztük meg, nagyon tetszett az is, nagyon jól szórakoztunk rajta.

Nagylánynak új szokása, hogy behány az autóban, már fedeles, zárható dobozzal indulunk útnak, hogy legyen miben tárolni a produktumot.

Fiúbaba meg idevergődött a lábamhoz valahogy, ezek szerint megtanult kúszni. Kezdhetek megint naponta takarítani.