Közben beteg lett a nagylány, beteg lett a kisfiú, egy hét otthon velük, aztán nagylány kikupálódott, ment bölcsibe, kisfiú továbbfejlesztette a nátháját hörghuruttá, úgyhogy rettenetesen csúnyán köhög, zörögve veszi a levegőt, de továbbra is vigyorog. Múlt héten volt pár nap, amikor sírt (!!!??!!!), de kiderült, hogy hőemelkedése van. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor sírt a fél év alatt, nagyon durva.
Ennek örömére én is elkaptam, folyik az orrom, fáj a torkom, rosszul alszom éjjel. Viszont! Fiúbabám éjszakái megnormálisodtak, egyszer kel már csak, ami csodálatos.
Kezdem magam hülyén érezni, valahányszor bárkivel szóbakerül valamilyen gyerekkel kapcsolatos probléma, tuti, hogy átmegyek könyvajánlóba. Itt még nem is írtam asszem a Békés éjszakák, vidám nappalok c. könyvről, nem sírva hagyós alvástréninges módszerekről ír, hanem hogy hogyan lehet segíteni a gyerekeknek, hogy megszokjanak egy másféle altatási módszert. Az is nagyon tetszik benne, hogy leszögezi, nincsen rossz altatási módszer, ha azzal a gyerek sírás nélkül elalszik, nem ébred fel utána hamar, és nem ró rád vagy a családra vállalhatatlan terhet.
A bevezetőben szó van arról, ami engem is fel szokott kúrni, miszerint kb két nézet van: a) hagyd sírni b) az alvás idegrendszeri érés függvénye, tök normális, hogy egy kétéves gyerek másfél óránként kel, kitartás.
Nyilván csak tippelni tudok, de úgy gyanítom, azért aludt rosszul a fiúbaba, mert napközben túlfáradt, és azért fáradt túl, mert az utolsó altatás már akkorra esett volna, amikor a nagylány már itthon van a bölcsiből. Szóval pl 3-ig tartott a második alvása, 5-kor megint aludnia kellett volna, altattam sikertelenül 6-ig (miközben egy 2.5 éves szólongatott), aztán megfürdettem, de eddigre túlfáradt, 7-ig nem aludt el, szóval 4 órát ébren volt egyhuzamban.
Szóval most átalakítottam a napirendjét úgy, hogy a harmadik alvást még úgy kezdje el, hogy a nővére nincs otthon (ehhez időnként ébresztenem kell nappal, mert ha hagyom aludni, akkor elúszik az egész), illetve átszokott cumival alvásra (eddig szoptatásba aludt bele). Így viszont ébren bír lenni tovább, és egyszerre le tudom tenni a két gyereket, nincs az a macera, hogy a baba a mi ágyunkon, aztán késő este átviszem a közös szobába. Ez már a harmadik este, hogy a gyerekek egy szobában alszanak el, időnként visszamegyek cumit visszaadni, tejet bevinni stb, de aztán mindenki elcsendesedik.
Aztán mik vannak még.
Megszoktam a melákocska baba súlyát a hátamon, az utóbbi időben kétszer is voltam vele plázában meg ebédelni, ilyenkor akár három órát is rajtam van, egy nyikkanást sem hallok felőle, néz, alszik, néz. Cuki. Nagyon bevált az átalakított kabátom is, mert így nem gond, az öltözködés akkor sem, ha éppen alszik.
Ezt mondtátok