Tegnap nagyon jó napom volt, a kicsi baba napközben aludt, végre nem kellett ébreszteni délután, hanem magától kelt, evett, és a bölcsi utáni játszóterezés közben szunnyadt egy keveset a babakocsiban. Haladás! Én megnéztem négy Doctor Who részt, hasznosan töltöm az időmet. A 6. évadot kezdtem el, az első kettő rész olyan para volt, majd összefostam magam. Nade.

A nagylánynál egyre jobban indul a dackorszak, de rengeteg sikerélményt ad egy-egy megoldott konfliktus. Igen, sír és mérges, és esetenként leül a földre mérgében, de aztán megbékél és megyünk tovább. Kb két pecig tart az egész.

Az alábbiak miatt borult ki tegnap, ez egyetlen délután termése:

• eperfagyit kért, de mire megkapta, vaniliát szeretett volna. Mérgelődött, empatizáltam, hú de mérges vagy, a másikat kéred, milyen bosszantó. Elsírta magát, toppantott egyet, majd elkérte az eperfagyit és leült vele egy asztalhoz.
• ő akarta kulccsal kinyitni a bejárati ajtót, de nem éri fel a zárat, meg különben se talál bele. Mérgelődött, kiabált, majd odaadta a kulcsot, hogy "anya nyitja".
• időnként megpróbálja felöltöztetni a babáját, de még nem megy neki egyedül, és ilyenkor segítséget kér. Természetesen egész délután és este csodálatosan eljátszott minden mással, de abban a percben akart öltöztetőset játszani, hogy a fiúbabát fürdettem. Ezen úgy felhúzta magát, hogy eldobta a babát, a ruhát, majd felemelt kézzel elindult felém. "Nahát, ennyire mérges vagy? Hogy meg akarsz ütni? Mutasd meg a gyurmán, mennyire mérges vagy." "Jó." Majd elment, és mire bevittem magammal öcsit a szobába megtörölni meg felöltöztetni, addigra már békésen játszott.

Ha ez a dackorszak, akkor ki vagyok vele békülve.