Nagyszülők teljesen megbolondultak, múlt héten azt logisztikáztam, hogy melyik nap hol aludjon a nagylány, mert mindenki igényt tart rá, kedden elvitték anyósomék, és milyen jól tették, mert kedd délután belázasodott a fiúbaba, telefonálgatás aztán irány a kórház. Azt gondoltam volna, hogy csak egy éjszakát kell benn lennünk, de kiderült, hogy hármat, ilyen kicsi korban nagyon komolyan veszik a lázat, mert ez az egyetlen tünete az agyhártyagyulladásnak, és ilyenkor ezt kell kizárni. Amúgy ha már egyszer ennek mindenképp meg kellett történnie, akkor a lehető legjobbkor jött ez, mert a lány úgyis nagyszülőknél volt, illetve egy hathetes babával még mindig könnyebb a kórházi tartózkodás, mint pl egy kétévessel. Volt nálam olvasnivaló, horgolás, adtak enni, nagyon jól felszereltek a Heim Pálban a szobák, kedvesek voltak a dokik és a nővérek, mindenki odavolt a babáért.
Ja, és öröm az ürömben: a kórházban észrevették, hogy kötött a hátizma és hogy féloldalas, mindig balra néz*, úgyhogy megyek vele majd neurológiára.
Még sosem voltam három éjszakát távol a lányomtól, péntek este kaptam vissza, de nem különösebben rázta meg, talán annyiban viselkedett másképp, hogy másnap, mikor elmentem boltba, akkor bejelentette, hogy jön velem. De azóta visszaállt a rend, apagyere, apafürdet, anyamenjinnen.
*"De ezt gondolom anyuka is észrevette" - Hát... nem?
Ezt mondtátok