A gyerek megtanult kanapéra mászni, ami nem is lenne baj, de a kanapéról meg átmászik a számítógépasztalra. Elég sok dolgot megengedek neki, de itt meghúztam a határt. Rákerestem, hogyan is lehet egy egyévest fegyelmezni, elolvastam egy csomó példát, hogyan kommunikáljunk ilyen esetekben. Olyanokat írnak, hogy ne mondjad folyton neki, hogy nem, nem szabad, inkább azt mondjad neki, mit lehet. Pl a "ne mássz az asztalra" helyett "az asztal az anyáé, maradj a kanapén", vagy "gyere, játsszunk itt a földön" stb, különben az egész nap abból fog állni, hogy nem, nem nem nemnemnemnemnemnem. Ezt az utóbbi napokban szorgosan gyakorlom, kell egy kis idő, de meg lehet szokni, hogy az azonnali tiltás helyett azt mondjad, mit csináljon helyette. A kislány egész jól viseli, persze minden egyes asztalról leszedés után ívbe vágja magát és nyekereg. Szerencsére amint ajánlok neki alternatívát, akkor el is feledkezik a bánatáról, és játszik 10 percet, mielőtt eszébe jut, hogy van kanapé és asztal, és meg kéne mászni. És ezt játsszuk kb egész nap.
Viszont mivel én meg lusta szülő vagyok, és már ennyi konfliktus is az idegeimre megy, ezért ma átrendeztük férjemmel a nappalit, és most már nem lehet az asztalt elérni a kanapéról.
A csatát megnyertem, de a háborúval még nem tudom, mi lesz.
Ezt mondtátok