Vegyes volt az utóbbi időszak, sokat voltam egyedül esténként, amit eleinte utáltam, mert akkor rám marad a fürdetés meg minden, de közben megbarátkoztam vele, mert ilyenkor enyém az egész este, szóval annyira nem rossz. Aztán voltunk sokan egy kupacban, aztán annak is vége lett, lefestettük végre a gyerekágyat, szétszedtük a bölcsőt, elraktuk az utazóágyat, úgyhogy végre normálisan néz ki a lakás.
Ma rászántuk magunkat az ebédlőasztal lekenésére is, szerintem egy éve festettük le, de azóta sem kezeltük le, amitől viszont le kellett takarnunk terítővel, mert különben mindent beivott és meglátszott rajta. Amúgy egy gyönyörű, régi asztal, amit kb egy évig használtunk lecsiszolva, de festetlenül, azóta meg lefestve, de még mindig félkészen. Én tényleg nem tudom, miért veszünk felújítandó cuccokat, katasztrófa, amit művelünk.
Annyi megnézendő film felgyűlt már, hogy kitaláltam, hogy előre megbeszélem a férjemmel, melyik nap tartsunk movie night-ot. Sokszor az történik, hogy lerakjuk a picinnyt, vacsora, beszélgetünk, nyomkodjuk a telefonunkat, punnyadunk, és mire eszünkbe jut, hogy nézhetnénk valamit, addigra késő van. Szóval most előre megbeszéljük, hogy mit nézzünk meg, melyik nap van rá időnk, és akkor a fürdetés után bevágódunk a kanapéra, oszt hadd szóljon. Black Mirror harmadik évadját, meg a Spotlight-ot néztük mostanában.
Aztán a szociális életem is felpörgött, csütörtökön találkoztam azzal a társasággal, akikkel régebben is rendszeresen összejöttünk sörözni, de most augusztus közepe óta nem találkoztunk. Szombaton fellépés volt a Szimplában, ahova nézőként mentem, majd utána ittunk egyet a lányokkal, hétfőn meg halloweeni buliba hívtak el, szóval egy szavam sem lehet semmire.
Ezt mondtátok