Tegnap megnéztük az Evolúciót, azt nem tudtam, hogy ez ilyen furcsa horror lesz, amiben műtét, császármetszés (áááááááááááááááááá), meg parazitababák (még több áááá) vannak. Többen kimentek az előadás alatt, és én is majdnem, de addigra véget ért a film hálisten. Jaj de szörnyű volt, nagyon mellényúltam, én nem tudtam, mire vállalkozom, jaj jaj jaj.
Szóval ezt próbálom törölni az agyamból, és inkább a keddi előadásra emlékezni, mert kedden végre megnéztük a Top Dogs-ot a Katonában. Eredetileg a férjemnek vettem rá jegyet szülinapjára, de a Kamra beázott az augusztusi vihar miatt, és elmaradt az előadás (a Portugált néztük meg helyette, ami szintén zseniális - egy fröcsikét, ha már úgyis állsz!). Aztán karácsonyra próbáltam rá jegyet venni, de aznap csak 11.45-kor kaptam észbe, hogy 11-től lehet jegyeket venni, és lecsúsztam róla. Végül februárban sikerült jegyet vennem (áprilisi előadásra!), de akkor is 10 perc alatt elfogyott az összes hely. Egy olyan darabról beszélünk, ami 2002 óta megy és 381-szer előadták már, és igen, tényleg jó.
Közben teljes mélypont alvásilag, vagy hát remélem, hogy nem lesz ennél rosszabb (de, majd miután megszületett, igen, tudom, aludjak előre HAHA), minden éjjel többször megébredek, nem tudok visszaaludni, nem tudok forgolódni, és a gyerek is olyan erővel rugdal (napszaktól függetlenül), mintha az oldalamon keresztül akarna megszületni. Időnként egészen kellemetlen és félelmetes, amit művel, csoda, hogy ettől egyikőnknek sincsen semmi baja.
Hirtelen felindulásból zabos túrógombócot főzök, rengeteg epret eszem, szombaton meg megyünk és veszünk egy csomó mindent a gyerekszobába, alig várom. És öröklünk babzsákfotelt, még nem tudom, hova teszem, de nagyon kényelmes, és mióta akartam már egy babzsákot, mennyire jó már. Abban fogok feküdni egész nap, csak nem tudom, hogyan fogok belőle kiszállni.
Ezt mondtátok