Ezt hétfőn írtam, de vázlatban maradt
A tegnapi nap mozgás szempontjából totális csőd volt, mert a hosszú sor láttán mégsem mentünk korcsolyázni, hanem inkább enni valamit. Később becsatlakoztunk Vid féle hazalátogatós sörözésekbe, volt ott barátságos kolléga Dublinból, sör, forralt bor, zsíroskenyér. A buli igazán akkor indult be, mikor hajnali egyre hazaértem, és kiderült, hogy a kenyér, amit beraktam a gépbe, kb zsemleméretű maradt (dráma). Úgy döntöttem, inkább összerakok még egyet, de hogy tuti sikerüljön, rendes élesztőt használok hozzá - ami persze cseszett felfutni, mert talán kihagytam belőle a cukrot (ekkor már fél kettő volt). Mindenesetre megnyugodhat mindenki, happy end van, jó lett a kenyér.
Nem dolgozom, egyedül vagyok itthon. Lassan öt hónapja beköltöztünk, de még mindig nem tudom megszokni az apró neszeket. Időnként reccsen a padló, vagy a bútorok, nem is tudom, de valami pattan, reccsen, sosem jövök rá, mi az. Gyengén áthallatszik, hogy valamelyik szomszéd szkájpol (a búgó hang, amikor kicseng a másik félnél), valaki centrifugál, elhúz egy széket, cipőben mászkál. Nem zavaró, csak idegen. Valószínűleg az előző helyen a forgalom zaja elnyomta ezeket a hangokat, de hát még mindig inkább ezek legyenek, mint a buszok berregése.
Ezt mondtátok