Közös bundáskenyér-reggelit tartottunk a kollégákkal, ami miatt órák óta rosszul vagyok, és úgy érzem, mintha köveket nyeltem volna le. Dolgoznom is kéne valahogy, de nem bírok nekiállni, kinn pedig süt a nap, inkább heverésznék.
Az utóbbi egy hétben voltunk impro-színházban, bográcsolni szombaton, meg találkoztam ex-kollégákkal. Volt belsős állásinterjúm, aminek még mindig nincsen eredménye, de majd kiderül, mit tudnak kezdeni a feltételeimmel. Nem gondoltam volna, hogy ekkora kavarás lesz belőle, de ezek szerint eddig tényleg senkinek nem volt azzal baja, hogy az új munkakörében határozott szerződés kapna, vagy csak senki nem problémázott ezen annyit, mint én. Furcsa.
Vasárnap ruhavásárlós napot tartottunk, és a bennem élő hippi beleszeretett a Desigual táskákba. A boltban soknak találtam az árát, ezért nem vettem végül, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Rákeresem ebayen, és találtam feleannyiért, azóta nagyon boldog vagyok, lesz szép táskám, dejódejó. Nagyon feldobott a dolog, lehet, hogy gyakrabban kéne táskát vennem.
A slusszpoén az egész történethez, hogy Anyunak elmeséltem, milyen táskám lesz (tényleg nagyon feldobott, na), erre némi gondolkodás után azt mondta, hogy szerinte ő is ilyet vett pont a múlt héten. Matatás, keresgélés, aha, igen, itt van rajta a felirat is. Nagyon tetszett neki, hogy színes, meg minden, és mennyire jó mintája van már.
Olyan vagyok, mint Anyám.
Ezt mondtátok