Az elmúlt egy hétben nem haladtam sokat a kipakolással, még mindig ugyanúgy van még három kicsomagolatlan doboz, aminek csak azért nem állok neki, mert attól félek, hogy csak ahhoz lenne erőm, hogy bevágjam őket egy szekrénybe, és soha soha ne találjam meg aztán azt, amit keresek. Múlt héten aztán volt még sör, meg hazautaztam Veszprémbe is, őrült sebességgel csináljuk barátnőmmel a koreót, amivel Börzsönystockon fellépünk, de nem is ez a lényeg, hanem a REPÜLŐ CÁPÁK!
Viddel ugyanis kitaláltuk, hogy nézzünk közösen filmet, ami úgy néz ki, hogy egyszerre elindítjuk, skypeon pedig írásban kommentáljuk az eseményeket. A Sharknado-ra esett a választásunk, hibátlan sztori tornádókról, repülő cápákról, akik röptében leharapják az arcodat, ahelyett, hogy azon pánikolnának, hogy ÚRISTEN, REPÜLÖK. És ezek szupercápák, vígan úszkálnak olyan sekély vízben, amiben a kocsit még el lehet vezetni, és a levegőbe vetik magukat, hogy leharapják a karod. Viszont jó tudni: ha feléd repül egy, akkor a kezedben levő láncfűrésszel röptében kettévághatsz egy ilyet.
Persze tele volt még tök jó részekkel, mint például ha egy házat elönt a víz, és már derékig ér, akkor menekülj ki a házból, mert az udvarban max csak nedves lesz a föld. Ezen kívül változatos az időjárás is, egy jelenetben változik a felhős ég és a szikrázó napsütés, nyugodt a tenger, vagy éppen méteres hullámok vannak, ezen kívül felülről nézve nincsen porig rombolva a város, csak a közeli képeken. Semmilyen következetesség nincsen a történetben, egy ponton tornádókat oltanak ki bombákkal, de nagyon jókat röhögtünk rajta, pompásan szórakoztunk.
Szóval így telnek a szürke hétköznapok.
Ezt mondtátok