Öcsém most érettségizett, és mivel én még mindig 19 évesnek érzem magam (ő pedig most annyi), ezért vehetjük úgy, hogy megszűnt közöttünk korkülönbség. Persze kétségbeejtő, hogy az én pici Öcsém már egy nagy mamlasz, de ez csak egyre rosszabb lesz az tuti.
Amúgy nincsen semmi különös. Napok óta baromi álmos vagyok, a frontra fogom. Albérleteket nézegetek, hátha van már júliustól kiadó, meg tánc van, szólót gyártok, belekezdtünk a Once Upon a Time-ba, és a The Girl Who Circumnavigated Fairyland-et olvasom. A Walking Deadet sosem fogom befejezni, általában kajálás közben van időm sorozatot nézni, de trancsír elveszi az étvágyamat. Ma elviszem a céges gépemet egy szervizbe, hátha ki tudják operálni belőle a kensingtont, holnap meg vagy megyünk kirándulni, vagy nem.
A munkahelyen meg nagyon vicces emberekkel vagyok körülvéve, a szomszédos asztalnál két hete fedezték fel a részeg Ossian koncertet, pár napja meg Polgár Jenőt hallgattak. Nem mertem megkérdezni, hogy Szalacsit, vagy például a Vektor című remekművet ismerik-e, mert lehet, hogy utána azt kellene hallgatnom napokig.
Beteszek nektek ide egy vidám kecskét. Péntek van.
Ezt mondtátok