Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2012.06.23. 12:00 AnnGel

Dublin gigabeszámoló - ötödik, vagyis az utolsó nap


Mivel hétfőn elég volt fél 5 után elindulni a reptérre, még szerveztünk programot. A nap is kisütött, a szél persze nem állt el, de volt, hogy melegünk volt (wáó!), miközben az IMMA parkján átsétáltunk (művészi lámpa! a nyúl! Ez pedig egy kapu. Tök régi. Történelem. Nézzed!). Szóval hétfőre hagytuk a pénteken pont lekésett Kilmainham Gaolt.

A régen börtönként működő épületet most csak csoportosan lehet megtekinteni, ami nem is csoda, mert tényleg el lehet benne tévedni. Az előtérben kiállítás található, innen indultunk az új részbe. A viktoriánus korban épített épületrészt úgy alakították ki, hogy a középen álló őr mindent halljon, illetve a körben lerakott szőnyeg miatt hangtalanul lépkedhetett, így a fogvatartottak nem tudták, éppen figyelik-e őket.

A régi részben hideg, nedvesség, szűk helyek. Ha jól emlékszem, a rabok heti egy gyertyát kaptak, ez adott fényt és meleget. Ha elfogyott, így jártál. Zsúfoltság, járványok, betegségek, kosz, és mégis, a burgonyavész idején az emberek bűnöztek, hogy bejuthassanak, mert akkor legalább enni adnak.

A túravezető főleg az 1910-es években zajló polgárháborúról mesélt, szörnyű  történetek, kivégzések, rettenetesen nyomasztó volt az egész.

Innen már csak ebédelni ugrottunk be valahova, ahol nyilván elégettem a kezem a csapokkal (hülyék), pedig mivel a hostelben a meleg víz sem igazán forró (tehát nem éget), már pont azt gondoltam, hogy ezekkel a csapokkal még együtt lehet élni. Hát nem lehet.

Az egyórás buszúton a reptér fele jutott eszembe, hogy hát a readeremen nekem itt van az Éjsötét herceg c. remekmű, ami – Vid szavaival élve – valid szórakozás lett volna bármelyik estére. Szerintem mindkettőnk szerencséjére így csak néhány helyen lapoztam bele és olvastuk fel egymásnak üvöltve a ajkai ellágyulnak, felfelé gördülnek, illetve csókjai tüzes csíkot húznak maguk után részeket.

Szóval így a beszámolót néhány idézettel zárnám.

"Mikhail könnyedén felemelte, hihetetlen erejével lassan lecsúsztatta izmos hasához, majd hozzányomta férfiassága bársonyos csúcsához."

"A férfi kemény szája ellágyult, felgörbült."

"Hosszú varkocsa a férfi portyázó ujjaitól kibomlott, megsimítva kemény férfiasságát, az érzés tüzes nyilakat küldött az ágyékába."

(Mi hol bomlott és mi simogat? A tüzes érzés ágyéktájon meg nem hiszem, hogy túl jó...)

"Ajkának minden egyes érintésétől elektromos kisülések futottak át rajta."

(Ezt az érzést ismerem, de szerintem nagyon szar, mikor megrázod a másikat!)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr445160420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása