A kölcsönmacska inkább pasimcentrikus, persze jól megvan velem is, szoktam fésülgetni, adok neki enni, sokszor dorombol, de amikor csak én vagyok vele, akkor annyira nem haverkodós. Szóval ezt a hétvégét arra szántuk, hogy ápoljuk viszonyunkat.
Mivel a céges laptop wifije nem mindig hajlandó működni, lanról dolgozok, ami csak a kanapé egy pontjáról érhető el. Tegnap nem pont azon a helyen aludt, de rálógott, így finoman, de határozottan kitúrtam onnan. Ölemben a laptop (billentyűzetén macskaszőr) mellettem az állat aludt békésen, de amint kimentem a konyhába, azonnal visszaterült a helyemre.
Éjszaka vagy hagyott aludni, vagy nem ébredtem meg a szegény éhes kismacska panaszaira, hajnalban viszont a lábamnál aludt, persze ehhez az is kellett, hogy ötkor kitámolyogjak enni adni neki, de ez akkor is aranyos. Mire felkeltem, természetesen befoglalta a kanapérészt, és eléggé magára vette, hogy célzatosan majdnem ráültem. Délután elaludtam egy kicsit (power nap!), a fejemnél várt némán, míg meg nem ébredek, de amint megmozdultam, az arcomba nyifogott öt centiről, hogy dejó, ébren vagy, adj enni.
A családi idillt a népszámlálás törte meg, azóta hülye fejjel retteg a szoba közepén, hogy mikor csengetnek megint a macskaevő szörnyek.
Ezt mondtátok