Egészen jó ötletnek tűnt, hogy otthonról dolgozzak, aztán mégsem, mert ennyi erővel lehettem volna az irodában is, pisilni alig volt időm kimenni. Bár legalább így senki nem látta, hogy a sírás szélére sodort, mikor emberek számonkértek dolgokat, amiket nem értek, miért nem vettem észre egy hibát, amiről nem tudtam, hogy hiba, illetve mikor két kolléga egymásra mutogat, hogy őt kérdezd. Meg a wifin keresztül nem értem el a hülye céges szervert sem, így ahelyett, hogy a teraszon ücsörögtem volna, be kellett vonulnom a legsötétebb leghidegebb szobába a LAN kábelhez, és onnan továbbra sem értenem bizonyos táblázatokat.
Aztán kiderült, hogy nem tévedésből utaltak nekem több pénzt, mint kéne, hanem mert adójóváírtak, így ennek örülök, aztán Anyuval elmentünk vásárolni, ami szintén gyógyír a sebekre, és a blogom statisztikából látszik, hogy mennyien kerestek rá a Barbibébi kritikámra, illetve mennyi blog hivatkozza a bejegyzést, így már nem olvastam és fikáztam hiába. (Tényleg, mit olvassak legközelebb?)
Így legalább a dolgok kiegyenlítették egymást.
Vasárnap pedig fellépés.
Ezt mondtátok