Történnek izgalmas dolgok, mint például múlt héten a gép előtt ülve ettem egy joghurtot, de annyira bele voltam mélyedve az internetbe, hogy a fele elfogyott már, mire észrevettem a penészt benne. Ezen kívül előkerült a három hete eltűnt papucsom, amit már kerestem mindenhol, és most bukkant csak fel az egyik sarokban. Mindezt másfél szobában, sosem gondoltam volna, hogy el lehet bármit is kavarni 50 nm-en ennyire. Ma pedig mindenki megdicsérte a sminkemet, pedig ez csak a tegnapi fellépés lemoshatatlan maradéka.
Ezen kívül az elmúlt egy évben lassacskán feltérképezem a kollégák vezetési szokásait, mert nem gyakran, de előfordul, hogy hazafuvaroznak. Most vagy én vagyok nagyon rossz utas, vagy mindenki más vezet ijesztően, mindenesetre kis listát vezetek a fejemben, hogy kivel nem autózok legközelebb. Van a kormányt elengedős, telefonálós; folyamatosan előzős, kamiont ledudálós; és mai nappal bővült a lista a záróvonalon előzőssel. A mondat közepén félbehagytam a mondanivalómat, és addig nem folytattam, míg vissza nem ért a saját sávjába, annyira koncentráltam arra, hogy életben maradjunk. Marad a MÁV asszem.
Ezt mondtátok