Különben mikor azon sírok, hogy túlzsúfoltak a napjaim, meg szeretnék egy kis időt magammal tölteni, akkor nem kell ám velem törődni, mert változtathatnék ezen, csak aztán végül sosem akarok. Múlt hétvégén is az eredeti terv szerint szombaton utolsó vonattal jöttem volna fel Pestre, hogy ügyes-okos-kipihenten mehessek próbára vasárnap délelőtt. Ehelyett még a vonaton rájöttem, hogy én is akarok menni chattalálkozóra, így miután este tízkor begurultam a vonattal, mentem is a Krimóba, hátizsákkal, nagy sparos szatyorral, bedobozolt pörkölttel megpakolva. Amit aztán még vihettem haza hajnali fél háromkor az éjszakai buszon.

(A tegnapi nap is hasonlóan nézett ki, pályaudvarról azonnal ruhacserélős találkozóra mentem, táskámban leragasztott ételhordó, benne hurka, meg almáspite.)

Szóval próbán minden voltam, csak kipihent nem, de tökre megérte.