Mikor említettem munkatársaimnak, hogy Halloweenes bulira vagyok hivatalos pénteken, akkor többen megjegyezték, hogy át sem kell öltöznöm. Úgy tűnik, hogy az egyre gyarapodó színes ruhák ellenére is még mindig elég gót vagyok, örülök is kicsit. Sajnos a felöltözök-hétköznapi-ruháimba-több-sminkkel dolgot nem lőhettem el még egyszer, így utolsó pillanatban ahhoz a kézenfekvő megoldáshoz folyamodtam, hogy hastáncosnőnek öltözzek. Darkosnak vagy halottnak, még azóta sem döntöttem el, melyik illett rám jobban.
Későn érkeztünk, mert munka után még haza kellett mennem a ruhámért, illetve hogy kipróbáljam, működik-e a céges laptop a wifivel, nyilván nem (minden más természetesen igen), én pedig szombaton ügyeltem (amit szombat este TJ úgy képzelt el, hogy gépfegyverrel egy kihalt telepen védem a Céget a behatolóktól, de ez nem így van, csak a laptopot meg a mobilt kell bekapcsolni, de nagyon elkalandoztam).
Szerencsére eszembe jutott, hogy kellőképpen kocka társaságba készülődöm ahhoz, hogy írjak egy körelevelet a buli kezdete előtt fél órával, hogy van-e valakinek felesleges lan-kábele. És tényleg volt, itt is köszönöm mindkét embernek, aki hozott nekem. Persze mivel a bulit azzal kezdtem, hogy lecsaptam a kábelre, kellett egy keveset magyarázkodni, hogy nem a jelmezhez kell, hanem tényleg.
Aztán hamar betegre ettem magam mindenféle rágcsákkal, Titkos üzenetet énekeltem, illetve vállalhatatlan zenékre táncoltam, de ez már lassan hagyomány lesz asszem.
Ezt mondtátok