AnnGel blogja

Szombatra virradóan alszunk 12 órát, készülünk lélekben az estére. Délután bemegyünk, sörözünk, tapsival szakmázok (mert kollegák lettünk bájdövéj), kávézok, Iron Maidenre léggitározunk a pasimmal (erről kompromittáló felvétel is készült), majd luciával sétálok rengeteget, miközben vígjátékba illően kergetjük exBrightot és agnust és Oroszországról beszélgetünk. Később bokáig süllyedek a sárban, kardigánt faggatom a munkájáról, aztán asszem csak ülünk, van chips is, meg fröccs. Éjjel egykor elindulunk Soerii & Poolek-re, merthogy a show miatt érdemes megnézni, hiszen vannak kurvák, csirke, törpe, és tanga, de aztán 40 percig tart a beállás, elfáradok, nem maradok végig. Aztán még volt valami biztosan, mert csak 4-re érünk haza.

Vasárnap benézünk Isten Háta Mögöttre, aztán befut D. is, akivel megbeszélem, hogy félmeztelen táncoló cowboyokat kell néznünk a Magic Mirrorban. Mielőtt elkezdődik a Muse szétszakadunk, isoldével és Lammal bemegyek nyomorogni a nagyszínpad elé, később pedig szemtanúja leszek az igaz szerelemnek, mikoris isolde és férje egymásra találnak a tömegben, tisztára romantikus módon. Aztán valahol a koncert felénél megpillantok egy lányt, aki a tömeg tetején utazik és megjegyzem, hogy ez mennyire bátor dolog, de én mennyire nem merném, erre Lam az ölébe kap, és felemel, a következő pillanatban pedig visz a tömeg, én meg sikítok, majd landolok pogózó külföldiek mellé.

A koncert után teljesen fel vagyok dobva, de aztán nincsen vesztegetnivaló időnk, sietünk, D kézen fogva vezet engem meg Larissát (asszem ez a netes nickje) a Magic Mirror felé, mert már késésben vagyunk, hangosan ordítom, hogy bevág a tanga, a tömegből pedig válaszként megkapom, hogy Soerii & Poolek. Rekordidő alatt megérkezünk, pálinkázunk majd megnézzük a jól megérdemelt cowboyainkat, a transzvesztita felkonferálót és a pezsgőspohárban fürdő szőkét. A show után, félúton a Hilltop felé elered az eső és teljesen elázunk én pedig szörnyű dilemmával küzdök: ha hazamegyek, akkor nem jövök vissza már, és akkor vége az egésznek, elmúlt, ha pedig maradok vizesen mert fiatal vagyok és bohó, akkor tuti nem úszom meg lebetegedés nélkül. Végül maradok (és később le is betegszem nyilván), isolde és exBright társaságában vállalhatatlan zenékre bulizunk, de legalább megszáradok. Egy ponton már nagyon csík szemem lett és akkor hazaindultunk, énekeltünk, isolde Cseh Tamást szavalt a HÉV-en, aztán hazagyalogoltunk az elmondhatatlanul hosszú hídon.