Tűz a nap, a lehúzott ablakok miatt üvölt a szél a vonaton, nehéz dönteni a zaj-huzat-meleg, illetve a csend-még melegebb között. Csáth Gézát olvasok, kicsit lehangoló.
Minden mozdulat annyira fáj, mint egy tearózsaillatú emlék, amelyre valahol, a letarolt, őszi erdőben estefelé reáakad a férfi, aki fiatal feleségét elvesztette.
A fejem is fáj időnként.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt mondtátok