Az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy tavaly még nem volt The Baseballs, mert így legalább nem ismertem meg azokat a számokat, amiket ha ismertem volna, akkor a szövegüket posztoltam volna, ezzel kiteljesedve az önsajnálatban fetrengés terén (You cut me open and I keep bleeding, love).
A születésnapomon elgondolkodtam azon, mi változott az elmúlt egy évben, és meglepődtem, hogy mennyi minden. Mert tavaly ilyenkor voltam szerelmes, aztán szerelmi bánatos, aztán egyedül, veszítettem el barátot, de szereztem sokat, és mire rendbe tettem magam valamennyire, lettem boldog is, nagyon. Egy évvel ezelőtt mit nem adtam volna azért, hogy egy évvel később legyek már, és (közhelypuffogtatás figyelem!) igazából milyen szép ez, hogy nem tudhatod, mi lesz pár hónap múlva, de kétségbeejtő is egyben. A mostani állapotot szívesen konzerválnám (vagy inkább a szakdolgozat leadás utánit) (meg mikor süt a nap) (és nem túlórázom) (és korán sem kell kelnem).
Ezt mondtátok