Átnéztem, milyen könyveim vannak (egy polcnyi Stephen King, Vampire klánregények, Harry Potterek, Wass Albert, Anne Rice, ezekből már egy jellemrajzot is össze lehet hozni), és megtaláltam gyorsírással írott naplómat. Nem is emlékeztem rá, hogy öt éve kezdtem, és majdnem két évig írtam. Kemény.

Beleolvastam (bár nehezen megy, rég nem gyorsírtam), és meg sem lepődtem, hogy bosszankodással, rágódással van tele. Viszont rájöttem, mennyi mindent sikerült tisztázni vele, mennyire megkönnyebbültem, hogy kiírtam aggodalmaimat, mérgemet, amit másnak sosem mondtam volna el.

Két kötet Veszprémben maradt, a harmadikat magammal vittem Bp-re, de ott végül abbahagytam. Ha most nem kerül elő, eszembe sem jut, hogy valaha írtam ilyet. Talán most folytatom.