Nemrég nagyon vágytam a természetbe, hát most megkaptam néhány csinos, kövér csótány személyében. Öröm.

Jáj.

Érdekes, hogy amúgy semmi bajom a rovarokkal, elvagyok a cserebogárral, imádkozósáskával, hátukra fordult kis lényeket görgetek vissza a járdán, mentettünk kaszáspókot anno még Garouval... de a tény, hogy ez egy csótány a konyhában, és lehet, hogy ott vannak mindenütt, olyan undort váltott ki belőlem, mint kevés dolog.

(viszont szerintem nem jönnek már vissza, vetettek egy pillantást rothadó arcomra, és sikítva elmenekültek)