Több mint egy hétig se ZH, se beadandó. Ez öröm, milyen kár, hogy öt hét múlvára két házi dolgozatom is van, abból az egyik önálló kutatómunka főleg angol források felhasználásával, nyilván nem választottam még témát ugye. És ebből az öt hétből egyedül a jövő hetem mentes mindenféle számonkéréstől, amiből az jön, hogy jövő héten bele kéne húzni, mert utána időm úgysem lesz rá. Könyvtárba költözés van kilátásban. Szomorú.
Mint ahogy az is, hogy itt van egy fél pepperónis pizza, tegnap ezt vacsoráztam, most kellőképpen rosszul vagyok, végigmarta bensőmet teljesen, szóval lehet, hogy nem ezt kéne ebédre enni. De hát egyszer élünk, livhárd, dájjáng, vagy mi. Bár szerintem aki ezt mondta, nem a csípős kajákra gondolt, hanem valami sex-drugs-rock'n'roll-ra, és mostanában ezek közül egyik sincsen jelen az életemben, nem mintha az utóbbi kettőt bánnám, de az elsőt sínylem. Szóval marad a pepperóni, mostanában ez tüzel fel, majd vesz el minden vágyat másnap reggel.
Jelentkeztem egy állásra, nyilván állásinterjúval álmodtam. A leendő főnököm azt mérlegelte, hogy a többi munkatárs rövid nevű fiú, így itt az ideje egy hosszú nevű lányt felvenni. Nocomment.
És tombol a tavasz, ami a lakásban már nyár, ez azzal jár, hogy reggel gyorsan zuhany, vizesen-pucéran mászkálás (nem csinálok képet), majd utolsó pillanatban öltözöm fel, és akkor nem izzadok le annyira. És még csak április van.
Ezt mondtátok